Orbán és a nők

Maguk az érintettek cáfolják meg a cikkirót: A férfiak megerősítettek, vagy inkább elbizonytalanítottak benneteket? Szelényi Zsuzsanna Hodosán: Egyiket sem mondanám. Valóban kevés nőben van politikai ambíció. Én nagyon sokat dolgoztam az SZDSZ-ben azért, hogy politikai pályára ambícionáljam a nőket és nem mondhatnám, hogy sikeres voltam. A nők a politikában rengeteg helyzetben teljesen másképp viselkednek, minta férfiak. Nem szeretem a férfi, illetve női értékek mentén való felosztást, inkább vannak viselkedések a politikában, amik borzasztóan jellemzik a nőket és a férfiakat. A nőkkel kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy egy-egy vitában, frakcióülésen sem akarnak mindenáron szerepelni; ha már elmondták előttük nem gondolják, hogy feltétlenül nekik is el kell mondani újra. Ez nem előnyös, mert a nőknek így automatikusan sokkal többet kell teljesíteni, hogy elismerjék az érdemeiket, és ezt minden alaposabb elemzés nélkül merem mondani. Szelényi: Van olyan emlékem, hogy halálfélelmem volt a szerepléstől és ez hosszú ideig így is maradt. Csináltunk egy tüntetést Duna ügyben (Bős- Nagymarosi vízlépcső ellen - a szerk.), amikor nagy tömeg előtt beszéltem, vagy a Fidesz belső ülésein is, amikor alkotmányozási kérdésekről volt szó, - az azért nagy intellektuális kihívás volt - időbe telt, hogy föl merjek állni és elmondani, amit akarok. Ez nagyon jellemző a nőkre. A parlament majdhogynem egyszerűbb volt, talán mert az nem is volt olyan nagy intellektuális közeg. Visszaéltek-e valaha a fiúk a bizonytalanságotokkal? Szelényi: Ilyen nem fordult elő, de engem is és a Vig Monit is nagyon kapacitáltak, hogy szerepeljünk. Például a parlamenti képviselőség egyikükben sem merült fel magunktól. Volt egy támogató közeg, de az nem is annyira az ő támogatásukról szólt, hanem arról, hogy nőnek azért kellett lenni a frakcióban. A Rockenbauer még évekkel később is mondta, amikor találkoztunk – akkor már az Ungár Klári sem volt ott - hogy nők nélkül borzalmas. Ha 22 képviselőből csak kettő nő, már az is minőségi változás. De nem volt ebben semmi tudatosság, csak az általános közérzet szintjén futottak ezek a dolgok. Pelle: Annak idején sem akartam különösebben előtérbe kerülni, a szűkebb műhelymunkákat szerettem. A fideszen belül is a jogi munkákat végeztem, tüntetéseken sem szerepeltem soha. Egyetlen olyan eset volt, amikor felhívtak telefonon, hogy el kellene menni Németországba egy rendezvényre. Én viszont nem akartam, mert nem tudok németül, erre azt mondták, hogy nem baj, elég, ha mosolyogsz. Nem kommentáltam akkor, talán ma már megtenném, de végül is nem mentem el. http://www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=696

Hodosán mit szólt Hungaro Valentin Mucuska-kalandjához? Vagy ez is csak egy pártházasság volt?

Szelényi Zsuzsa pedig nyilván annak a Szelényi Ivánnak a lánya, aki: ”A hetvenes években például Konrád, Szelényi és társai a VÁTI irodánál a kormányzat megbízásából kidolgozták, hogy 3300 magyar faluból 1300-at hogyan lehet szerep nélkülivé minősíteni. A felszámolás akkor (is) úgy történt, hogy először az iskolát, majd az önkormányzatot (illetve akkor a tanácsot), aztán az egészségügyet, majd a kereskedelmet számolták fel az adott településen, hogy az embereket elkényszerítsék onnan.” Makovecz Imre

Itt van plt igazi énje: http://letterforce.prae.hu/?pid=2100