Magyarország stabil demokrácia

„– Két éve szünet nélkül támadnak bennünket külföldről. Diktatórikus kormányzással, a sajtószabadság lábbal tiprásával, legutóbb pedig nyílt antiszemitizmussal vádolnak. Miért nem sikerül visszaverni ezeket a többnyire igaztalan vádakat?

– Magyarország stabil demokrácia. Miközben sorra buknak meg európai kormányok, itt két éve egy erős, kétharmados többség irányít, amelynek a politikai egysége ma is ugyanolyan kikezdhetetlen, mint 2010 tavaszán. Annak ellenére az, hogy meglehetősen éles vitákon vagyunk túl így a ciklus felezőidején. Azt is megszoktuk már a baloldali barátainktól, hogy jobboldali kormányzás idején folyamatosan féltik a demokráciát, a szabadságot, de ez a legkevésbé sem gátolja meg őket abban, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor valós lépéseket tegyenek ezen értékek gyengítésért. A hazai és külföldi vitapartnereink pontosan tudják, hogy ha valós vitákat kellene folytatniuk velünk, akkor a legtöbbet elveszítenék, ezért megpróbálják minél hamarabb leterelni ezeket a vitákat a racionális pályáról. Ténykérdések helyett véleményeket mondanak, érzelmi viharokat kavarnak. Másfél évvel ezelőtt az egyik napilap az unió minden nyelvén kiírta a címlapjára, hogy Magyarországon véget ért a sajtószabadság, s azóta is háborítatlanul jelennek meg a lapok. Senki nem kért azóta sem elnézést tőlünk. (...)

– Az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítést ítélt meg, amiért Magyarország szankcionálja a vörös csillag viselését. A Civil Együttműködési Tanácskozás és Bayer Zsolt adakozást hirdetett, hogy demonstratívan, tíz centenként dobjuk össze mi, hétköznapi polgárok a bírságot a kormány helyett. Örül neki?

– Minden civil kezdeményezést örömmel fogadok. Volt olyan parlamenti indítvány is, hogy vonják le a bírságot annak a pártnak a költségvetési támogatásából, amelyik a szocialista diktatúra állampártjának a jogutóda. A vörös csillag viselésének büntetését az Alkotmánybíróság is jóváhagyta. Nekem mint igazságügy-miniszternek itt ütköznöm kellene vagy a nemzetközi bíróság kötelezésével, vagy a magyar alkotmányos renddel. Ennek a polémiának a feloldását az Országgyűléstől kértem. Szép, hogy Nyugat-Európa az önkifejezés egy formájaként tekint a kommunista jelképre, de nálunk, ahol családok múltját és jelenét érinti nagyon súlyosan a kérdés, vagy Litvániában, ahol még a kilencvenes évek elején is lőttek a szovjetek a függetlenségért harcolókra, a mindennapi szenvedés megtestesítője ez a jelkép. Ezért is nagy eredmény, hogy tavaly, a magyar uniós elnökség időszaka alatt sikerült elfogadtatni augusztus 23-át mint a totalitárius rendszerek áldozatainak, tehát a vörös csillag áldozatainak is az emléknapját. (...)

– Nagy vitákban vett részt ön is az elmúlt kétéves kormányzást értékelve. Mit szól ahhoz az LMP-s vádhoz, hogy a közérdeknek és a közösségi céloknak alárendelt kormányzás nyomokban sem látható?

– Nem biztos, hogy az LMP-nek kell hinni. Magam is a csak legoptimistább pillanataimban gondolom azt, hogy az ellenzék bármit is elismer a sikereinkből. Végül a választópolgárok döntenek majd, de hadd említsek néhány eredményt: az uniós tagságunk kezdete óta, először idén sikerült teljesítenünk az előírt költségvetési hiányt, ami az alapját jelenti egy stabil és kiszámítható gazdaság- és társadalompolitikának. Aztán, egy sor nagyon fontos törvényt alkottunk meg, amivel újraszabtuk a politikai intézményrendszert, és elfogadtunk egy új alaptörvényt. A közigazgatási reformmal új közigazgatási rendszert építettünk ki. Soha kormány ilyen rövid idő alatt ennyit nem tett egy ország kivezetéséért a válságból.”