Dugódíj a pokolban

„De vissza Budapestre, jönnek még újabb csodák is: dugódíj és hídpénz. Szegény a város, meg bűz is van, milyen pompás ötlet, állapítja meg főpolgármester, aki rettenetes sértésnek veszi, ha valaki ökörségnek tarja a bevezetést olyan körülmények mellett, amilyenek közepette élünk. A dugódíj ugyanis önmagában lehet jó. Működhet is, bár itt sokan ki fogják játszani, mint annyi minden mást. De tegyük fel, hogy mégsem, akkor csökkenhetne a nyomás a belvároson, jobb lesz a levegő, adott esetben tényleg jó lesz biciklizni.

Ez az, ami Tarlós István irodájából látszana. A dugódíj-zóna határán túl egymás hegyén-hátán álló autók már kevésbé. A hidaknál negyven fokban sorakozó autók még kevésbé, a rettenetes állapotban levő autóbuszokon, trolikon zsúfolt emberek pedig már szinte egyáltalán. Ha meg valaki panaszkodna, nem is kell mást tenni, mint elfogadni egy rendeletet, amellyel kiutasítható lenne. Ebben az országban így szokás kormányozni. Miért lenne másképp a fővárosban?”