„A korábban a demokráciánkért, a magyarok sajtó- és szólásszabadságért, nemzeti bankunk függetlenségéért aggódó bizottság mostanra eljutott odáig, hogy már csak a magyar gazdák szabad pálinkafőzési gyakorlatát tudja kifogásolni. Sőt, emellett olyan fajsúlyos ügyet is előrángattak, mint a tojótyúkok ketrecének mérete. A gazdasági válság legmélyebb bugyraiban fuldokló Európai Unió legfelsőbb vezetése ezek szerint úgy találta, jobb dolga sincs, mint a tyúkjólét-felügyelet. Ebből pedig azt feltételezhetjük, olyan jól sikerült például görög és spanyol válságkezelő tervük, hogy már csak ilyen csip-csup dolgokkal foglalkozhatnak. Mintha az athéni és madridi utcákon a rendfenntartó erőkkel összecsapó elkeseredett embertömegek nem is megélhetésüket féltenék, hanem a tyúkok megfelelő kényelméért aggódnának.
Lássuk be, Brüsszelben mint kákán a csomót, úgy keresik hazánkon a támadási felületet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fejlett nyugat-európai országok vezetői egyszerűen sarokba akarják szorítani hazánkat, mert a magyar kormány nem az állampolgárok jövedelmét kezdte megnyirbálni, hanem a multinacionális társaságok extraprofitjának megadóztatásával igyekezett úrrá lenni a gazdasági válságon. Ezzel természetesen komoly érdekeket sértettek, ráadásul a társaságok, bankok tulajdonosai attól is félhettek, hogy a magyar gyakorlat esetleg például szolgál majd a többi válsággal küszködő országnak is. Ezért nem szűnnek a támadások hazánkkal szemben, és válnak egyre nevetségesebbé. Mindenesetre reméljük, hogy amint elcsendesül a tyúkól, jól megérdemelt pálinkánkat is megihatjuk.”