A Szegedi körüli legújabb csinnadratta akármennyire is ízléstelen, a legfontosabb tanulsága mégis előremutató: tökmindegy, hogy ki milyen genetikájú, attól még simán lehet tökkelütött.
„A párhuzamokból érdekes tanulságok vonhatók le. Például az, hogy még mindig lehet eszköz a magyar szélsőjobboldalon, hogy valakit származása miatt akarjanak ellehetetleníteni. Ez szomorú, hiszen a velünk élő rasszizmus nyílt példája, hogy valakik azt gondolták, Szegedi megbukhat azért, mert felmenői között akad zsidó.
Ugyanakkor a helyzet nyilvánvalóan jobb, mint 1939-ben volt. Hiszen akkor az akció sikeres volt, Imrédynek mennie kellett. Most viszont Szegedi Csanád – legalábbis egyelőre – nem kényszerült lemondásra, bár zsidóságának leírását maga is támadásnak, »karaktergyilkosságnak« értékelte. Vona Gábor nem indíttatott vizsgálatot az ügyben. Vagyis innen nézve a Jobbik kevésbé rasszista, mint a horthysta Egységes Párt, amelynek képviselőjeként Imrédy miniszterelnök lett.
Most, amikor már a magyar kormánypárttal kapcsolatban is felmerült a horthysta restauráció vádja, mindenképpen megfontolandó szempont, hogy még a Fideszt jobbról támadó ellenzék is lazábban kezeli a zsidó vért, mint tették azt Horthy idején. Persze a világ is nagyon más, például Németország most nem fegyverrel, hanem közös gazdaságpolitikával akarja egységesíteni Európát.
De van más érdekes tanulság is. Például itt egy újabb bizonyíték, hogy az előítéletesség mennyire félrevezető. Talán sokan gondolják, hogy a zsidó származású politikusok mind SZDSZ-esek. Még akkor is, ha fideszes zsidók is vannak, a mostani Orbán-kormányban például miniszter, államtitkár is lehetett zsidó. De talán Szegedi Csanád alábbi kijelentése mindenkit meggyőz végre, hogy egy zsidó még egészen radikálisan jobbosan is gondolkozhat: »Mindenki tudja, hogy a lincselések, a folyamatos lincselési kísérletek, késelések kivétel nélkül a cigánysághoz köthetőek.« Persze ebben semmi meglepő nincs. Nyugaton például rég megszokott, hogy a bevándorlókat élesen támadó politikusok között homoszexuálisok is vannak, hogy csak két néhai nagyágyút említsünk: Jörg Haider és Pim Fortuyn.”
Perintfalvi Rita, D. Tóth Kriszta, Szabó Tímea – többek között őket „jelölte” Facebookon államfőnek egy nőjogi aktivista, miután leszidta Vona Gábort, hogy csak férfiakat javasolt köztársasági elnöknek.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
A magát függetlennek valló szervezet külföldről tavaly is mintegy 100 millió forintnyi támogatást kapott.
Szántszándékkal nyomta le a jobboldali sajtót a Hírkereső a kormányváltás érdekében.
