Amúgy a kérdés jogos: kiigazításnak vagy megszorításnak minősül-e a Széll Kálmán-terv 2.0-s változata?
Miután ezek a fogalmak közgazdaságilag amúgy sem vegytiszták, amióta pedig a nagypolitika kisajátította őket, még nehezebb ebben a keretben erről diskurzust folytatni. Ugyanakkor minden egyensúlyjavító lépés kiigazításnak tekinthető. Ezek közül az a megszorítás, amely »rossz szerkezetű« vagyis nincs igazán érdemi növekedésösztönző hatása, így a rövid távú költségekkel szemben nem áll ott a hosszú távú hasznok lehetősége. Ez alapján az új Széll Kálmán-terv nagyrészt – mintegy hetven százalékban – inkább megszorító jellegű.
A Széll-program második verziója leegyszerűsítve könnyen beszedhető, politikailag viszonylag kényelmes adónövelésről szól, amelynek rövid távon keresletszűkítő hatása van, hosszabb távon pedig növekedési kockázatokat hordoz. Friss szakértői anyagában nem pusztán az Európai Bizottság int erre, hanem felmérésükben a Raiffeisen Bank szakértői is erre a következtetésre jutottak. Pont a Széll fújja a recessziót: az állami visszafogások hatására tovább csökken a gazdasági növekedés. Nagyjából ezt hozta ki összefoglalójából a Portfolio.hu, miszerint 2012 egészében recessziót várnak a közgazdászok, eközben az infláció viszont megugrik.”