„A forradalmi pártfinanszírozás azt jelenti, hogy a fülkeforradalmat megnyerő párt annyit lop magának, amennyit akar, ezért nincsen szüksége állami támogatásra, nem úgy, mint ellenzéki riválisainak, ezért a forradalmi kormány miniszterelnöke azt javasolja, hogy innentől kezdve ne legyen állami támogatás, az ellenfelei tehát szíveskedjenek megszűnni létezni. Mégis kellemesebb az élet nélkülük.
Magyarázhatja mostantól Kovács Zoltán és Gíró-Szász András, sőt, akár maga Orbán Viktor is, hogy nekünk más felfogásunk van a demokráciáról, illetve jobban mondva csak ők magyarázhatják, mert az ellenzéknek se pénze, se lehetősége nem lesz kampányolni, de ettől még az nem lesz demokrácia, más felfogásban vagy ortodox értelemben, ha senkinek nincs pénze, csak a kormánypártnak. Elvileg persze nekik sincs, csak gyakorlatilag: más magyarázat nem igazán létezik arra, miért a Közgép nyeri a pályázatokat akkor is, ha más olcsóbban kínálja a szolgáltatást, miért az a cég visz mindent, ami ellen már az Európai Unió is vizsgálatot folytat, és amelynek tulajdonosa Voldemort, ismertebb, de még mindig nem elég ismert neve szerint Simicska Lajos. (...)
Nem azért kell fenntartani a pártok állami finanszírozását, mert elképesztő kár lenne bármelyikért, hanem azért, hogy egyetlen párt se ragadhassa magához ellenfeleit ellehetetlenítve a hatalmat évtizedekre. Márpedig a Fidesz most nyíltan erre készül. Szép új világ épül (kivitelező a Közgép), amelyben a CBA lesz az egyetlen közért, földeket barátok és ismerősök, agrártámogatásokat pedig oligarchák kaphatnak. Mára a közvagyon magánvagyonná tétele lett a kormányzás egyetlen következetesen végigvitt, látható és értelmezhető célja.”