„Most éppen Raoul Wallenberg szobrára sikerült disznólábat aggatnia néhány figurának, akiknek akciójától tuti kiakad a haverok magyarmétere. Néhány nappal korábban a diósgyőri szurkolók feszítettek ki náci feliratot, mintegy Dániel Péternek üzenve, aki egyébként Horthy Miklós szobrát locsolta le vörös festékkel. És a film pereg tovább.
A bátrak, kik emlékművek rongálásában és gyalázásában élik ki magukat, még erősítést kérnek a Ghostbustersből, s gyorsan sikerül kiirtani a szellem maradékát is ebből az országból.
Pedig jó hely már most is: gimnazisták tüntetnek Horthy mellett, majd amikor a médiamunkás arról érdeklődik, mégis mit tudnak az egykori politikusról, akkor néznek bambán. Talán akkor sem lepődnének meg különösebben, ha kiderülne: nevezett a méltatlanul elfeledett Happy Gang című zenekar frontembere volt.
Fantasztikus jövőkép bontakozik ki előttünk: mobil Kádár-szobrot állítanak, nemsokára tán horthymiklósalakú tolltartót is vehetünk a gyereknek, mire válaszul esetleg Komócsin elvtárs kap egy rétet, mit róla neveznek el, aztán a kultúrharc végén majd az ismeretlen gárdatag szoboravatóján találjuk magunkat.
Erről álmodtunk.
És már kár is lenne megállni.”