„- Sok szőlőfajtával foglalkozol, mégis melyekben látod az igazi potenciált?
- Inkább a fehér szőlőkre koncentrálnék a jövőben. Közülük kellene kiválasztanom azt, amelyből a legtöbbet tudom kihozni. Nagy reményeket fűzök a furminthoz, de kíváncsi lennék a rajnai rizlingre is. Olaszrizling nélkül pedig el sem tudom képzelni a pincészetet. A chardonnay-ról már lemondtam, a zöld veltelini viszont még kérdést jelent számomra. Hosszútávon szeretném egy vezető fehér fajtára redukálni a kínálatunkat, amit kék szőlő egészíthet ki. A kékfrankos és a syrah nagyon érdekel, de egyelőre nem vetem el a kadarkát sem.
- Megfogalmazható az, hogy a szőlőfajták és a termőhely segítségével milyen borokat szeretnél készíteni a jövőben?
- Nem akarok uniformizált sablonborokat készíteni. Az erre fogékonyaknak, a lehető legtöbb természetességgel szeretnék különlegességeket kínálni. Ez a szemlélet pedig a ragadós, a kisebbik fiam éppen borásznak tanul, és az itthon látottak miatt bőven akad is konfliktusa az iskolában.
- Milyen területen alakulhatnak ki véleménykülönbségek?
- Bár a csúcsborászatok kapcsán sokszor emlegetjük a terméskorlátozást, érdemes tudni, hogy ennek elterjedtsége koránt sem olyan régi és általános, mint sokan gondolnák. Amikor mi 2006-ban az első fürtöt leválogattuk, megmozdult a falu, emlékszem, még a kocsmánál is megállítottak. Csak amikor az első sikereket látták, kezdtek az itt élő fiatalok hinni a szemléletváltás szükségességében. Azóta könnyebb a közös munka.”