A Himalája-tragédia margójára

Miért jut eszembe erről a Bombák földjén c. film? Legyen: ha valaki hatalmas személyes áldozatokat hoz a célja eléréséért, az példaértékű. Ha a cél igazából értelmetlen, akkor is vannak metafizikai kérdések azzal kapcsolatban, hogy mi értelmes egyáltalán? A végső kérdés az, hogy aki ténylegesen kiöregszik, és már nem tud ilyen extrém kalandokra vállalkozni, az megtalálja-e utána a helyét a mindennapi életben?

"A leggyakoribb megjegyzés, hogy minek mentek oda, minek ilyet csinálni stb. Röviden azért, mert ott van. Bővebben a Népszabadság remek publicisztikája írja le ugyanezt." Még fiatalkoromban volt pár kocsiőrült barátom. Lehet másképp is nevezni őket. Jórészt azzal szórakoztak hogy padlógázzal átmentek a piroson. Nem értek velük egyet, de a cikkiró szerint ez is rendben van? Hiszen a tilost jelző lámpák/táblák is ott vannak... Lassan azt is meghatározzák törvényileg hogy a füvet akkor vághatom le ha diplomám van és csak ha szabályos formában teszem, nem lehet csak összevissza. Akkor most mi a helyzet? Extrém őrültségek megengedhetők, avagy sem? "Tudom, akik eddig nem értették, azokkal ezektől a soroktól sem fogunk közös nevezőre kerülni, más paradigmában gondolkodunk." Hát nem is.

Engem zavarnak a kommentek. Talán az enyém is zavarna engem. Mert az induló anyag annyira fantasztikusan jó, hogy ha volna rá lehetőségem, Pulitzer díjra javasolnám. Így kell elindítani egy cikket, így kell végigvezetni, így kell kibontani, és így kell befejezni. Annyira jó, hogy az ilyen szerzőnek kellene könyvet írni erről az expedicióról. Mert látható (bár kisebb(?) hegyek megmászójaként)a szerző sokat tud a történetről.

"Röviden azért, mert ott van." Értem. Ha ott egy kút, akkor beleugrasz, "mert ott van"..? "ha én akármilyen nőbe vagyok szerelmes, akkor senki ne mondja meg nekem, hogy ne legyek" Legyél, csak ha baj történik, akkor utána ne kelljen sajnálni, ne próbáljon meg senki pozitív hősként feltüntetni, amikor előre tudni lehetett, hogy az a nő nagyon veszélyes. "Mindenesetre nekünk ők vannak, és legyünk büszkék rájuk." Azzal komoly problémák vannak, akik az élet ezernyi területéről nem találnak maguknak méltóbb és követendőbb "példaképeket"/"hősöket" (nem véletlen az idézőjel). "Lábának elvesztése is kemény történet, nem volt szükségszerű, de különben nem mehetett volna többet magashegyre." Dehogynem mehetett volna, csak persze nem 8000-resre és technikailag nem nehéz hegyre (olyan hegyek közt is van magas): de hát ott nincs természet, ott nincs béke, ott nem teljesedhet ki az ember..? Dehogynem, legfeljebb csak nem élhet meg belőle. "Erőss Zsolt legyen az első magyar, aki megmássza az összes (14) nyolcezrest. A világon ez eddig 27 embernek sikerült, ő kilencnél tart." Mire sikerül Neki, gondolom lesznek még páran. Jó lenne egyébként még hosszú értelmes életutat befutható további emberi áldozatok nélkül. "A csapos röhögve kérdezte, hogy ugye magyarok vagyunk?" Ugye, hogy nem ok nélkül röhögött ki..? Ez megint inkább szomorú, mint pozitív elem: nem büszkének kellene lenni a hülyeségre, hanem elgondolkodni rajta. "Tudjuk, hogy az egész helyzet el volt cseszve, és ott sem kellett volna lenniük" És erre legyünk büszkék..?! "Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy lesz-e bárki, aki legalább részben vállalja a felelősséget, vagy bevallja, hogy vastagon benne volt az események tragikus alakulásában." Jósolok: nem.