A kormány kormányoz, sőt, a nemzetközi porondon konfliktusokat is vállalva képviseli az álláspontját
Belföld
Gőzerővel megy a kampány és az adok-kapok, heves viták és ölre menések. Ez már csak így van!
A Himalája-tragédia margójára
2012. május 16. 14:05
Ezek a srácok a hegyek szerelmesei, ez a szerelem pedig kockázatokkal jár, amiket ők nagyon is ismernek.
2012. május 16. 14:05
Szomorú eseménnyel végződött az idei magyar nyolcezres expedíció, az emlékére készült videóval a Mandiner is megemlékezett Horváth Tiborról. A kommenteket olvasgatva határoztam el, hogy írok erről az összetett történetről pár sort – a poszt azért csak most jelenik meg, hogy kicsit távolabb kerüljünk a konkrét esettől és a gyásztól.
Kezdjük az elején: amit egyes hozzászólók megengednek maguknak egy elhunytnak emléket állító bejegyzés alatt, az számomra egyébként felfoghatatlan, de mondjuk azt, hogy ilyenkor kerül felszínre a téma.
A leggyakoribb megjegyzés, hogy minek mentek oda, minek ilyet csinálni stb. Röviden azért, mert ott van. Bővebben a Népszabadság remek publicisztikája írja le ugyanezt. Tudom, akik eddig nem értették, azokkal ezektől a soroktól sem fogunk közös nevezőre kerülni, más paradigmában gondolkodunk. Nekik legyen annyi elég, hogy ha én akármilyen nőbe vagyok szerelmes, akkor senki ne mondja meg nekem, hogy ne legyek, csak tartsák ezt tiszteletben, ennyi mindenkinek kijár. Ezek a srácok a hegyek szerelmesei, ez a szerelem pedig kockázatokkal jár, amiket ők nagyon is ismernek.
Egyébként bármilyen sport üdvözlendő, főleg a mai magyar társadalom egészségi és mentális állapotának ismeretében. A sportokhoz viszont hősök kellenek, ők adják az új generációk számára a motivációt és az inspirációt, és mint ilyenek, szerintem sokat adnak a nemzetnek. Ehhez hozzátartozik, hogy könyveket írunk róluk és sztárok lesznek. A konkrét történet szereplőinek a tevékenysége a Lajtától nyugatra fekvő országokban talán nem kapna ekkora médiaérdeklődést, bár a teljesítményük nemzetközi szinten is komolynak mondható. Mindenesetre nekünk ők vannak, és legyünk büszkék rájuk.
Erőss Zsolt sportteljesítménye különösen tiszteletre méltó, kivételes adottságai vannak. Tipikus kemény székely gyerek, elpusztíthatatlan őserő. Ráadásul a képességeihez megfelelő szorgalom és kitartás is párosult. Lábának elvesztése is kemény történet, nem volt szükségszerű, de különben nem mehetett volna többet magashegyre.
Másik visszatérő kérdéskör a kommentekben a pénz. Igen, egy ilyen expedíciónak milliós költségei vannak. Nyugati országokban a felszerelésgyártók hatalmas pénzeket tolnak a saját mászóik szponzorálásába alaptevékenységükből adódóan. A hazai expedíciók ilyenről nem is álmodhatnak, annak ellenére, hogy azért vannak támogatók. Ezért a zseton sokszor korlátot jelent, valamint gyakran arra kényszerülnek a csapatok, hogy ezt-azt megoldjanak okosban, vagy azzal főzzenek, amijük van. Továbbá ezeknek a hazai mászóknak egyik fő bevételi forrása a jómódú, kalandvágyó emberek kirándultatása, hogy egy-egy hegyen készíthessenek magukról egy fényképet, amivel otthon verhetik magukat, hogy milyen fasza csávók. Na, ez az a pont, ami számomra már vet fel kérdéseket, de mondjuk azt, hogy ilyen tapasztalt hegyi vezetők nyilván sosem kerülnének ilyen emberekkel olyan helyzetbe, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. És ha van fizetőképes kereslet, akkor legalább tudnak belőle pénzt csinálni.
A konkrét történésekhez kanyarodva, bár én alapvetően sehol sem láttam ezt leírva, de bármiben mernék fogadni, hogy a csapatnak az egyetlen célja, hogy Erőss Zsolt legyen az első magyar, aki megmássza az összes (14) nyolcezrest. A világon ez eddig 27 embernek sikerült, ő kilencnél tart. Nem kis szó lenne – viszont nem ez az első tragédia, ami erőfeszítéseiket kíséri. Ez szerintem részben a fentiekben leírtakkal magyarázható, részben egy másik dologgal. A tragédiák mindig akkor történnek, amikor a sok kisebb-nagyobb hiba összeadódik.
Ott kezdődött, hogy hetekkel később értek a helyszínre, mint optimális lett volna. Miért? Mert embereket kirándultattak a Himalájában, hogy pénzt keressenek. Azt gondolták, majd később behozzák a lemaradásukat az akklimatizációban, de jött a rossz idő. Az expedíción résztvevő újságíró a saját blogján írja le, hogy a tragédia előtt napokkal az összes komoly csapat elhagyta a hegyet a várható időjárás miatt. És jött a tipikus magyar sztori: nem számít se a rossz idő, se az elmaradt akklimatizáció, ha már ott vagyunk, akkor ráfordulunk a történetre, mert ki tudja, mikor lesz megint lehetőségünk idejutni. Egyszer hatalmas hóvihar közepette toppantam be egy osztrák hüttébe. A csapos röhögve kérdezte, hogy ugye magyarok vagyunk? Mert ilyen időben csak a csehek, a lengyelek és mi mászunk...
A másik ok a csapat működése környékén keresendő. Erőss Zsoltról már egy több mint tízéves cikkben is leírták, hogy valószínűleg nem fog egyetemi előadásokat tartani a csapatmunkáról. Viszont az ilyen szintű hegymászáshoz csapat kell, ha csapatjátékos valaki, ha nem. Sőt a legnagyobb hegymászók, (pl. Messner, aki elsőként mászta meg az összes nyolcezrest) rendszeresen tartanak menedzsereknek képzéseket és előadásokat vezetéselméletről és ehhez kapcsolódón dolgokról, mint pl. csapatmunka vagy célmeghatározás. Ettől függetlenül ezen a szinten elfogadható, hogy szétválnak a partik, és egyedül folytatják a mászók. Mindenki nagyfiú, mestere a hegymászásnak, képzett, megfelelő rutinnal és erőnléttel rendelkezik a különféle helyzetek kezelésére. Ezért hiába vetődik fel sok emberben, hogy miért indult el egyedül lefelé Horváth Tibor, mert ha együtt maradnak, vagy megvárja Zsoltot akkor ez vagy az lehetett volna, nem ez a fő kérdés. Tudjuk, hogy az egész helyzet el volt cseszve, és ott sem kellett volna lenniük: rossz idő volt, és nem akklimatizálódtak megfelelően. Az ilyen helyzetben pedig már benne van a tragikus kimenetel.
Az igazi kérdés az, hogy a csapatukat hogyan állították össze (kik és milyen szerepet/felelősséget vállaltak), és hogyan hozták a döntéseket. Nekem gyanús, hogy Erőss Zsolt mellé nem először kerül nála gyengébb ember, akinek nem megfelelően ítélik meg a képességeit. Az már csak okozat, hogy egyedül marad, és bajba kerül. A másik lehetőség, hogy Erőss Zsolt szinte elképzelhetetlenül önző. Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy lesz-e bárki, aki legalább részben vállalja a felelősséget, vagy bevallja, hogy vastagon benne volt az események tragikus alakulásában. Mert a csapatmunkához ez is hozzá tartozna.
Az ukránoknak meg kell adni a lehetőséget a nyugati integrációra, a békés újjáépítésre
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Elcsépelt sajnos a fordulat, de itt már tényleg nincsenek szavak
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Ezt tényleg mindenkinek látnia kell!
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Ide jutott a magyar baloldal, hogy jelképesen Schmidt Máriát egy színdarabban bottal verik agyon
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
Tetőfokára hágott az őrület Brüsszelben: egyesek szerint Orbán már az Európai Uniót is megfertőzte az ideológiájával
Többeknél is elgurult a gyógyszer.
Ez egyre gyanúsabb: újabb részletek derültek ki a Tisza titkos kampánybunkeréről
A Tisza Párt honlapján semmilyen nyomát nem találni annak, hogy milyen funkciót tölt be a Szépvölgyi úton található irodaház.
Összesen 16 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2012. május 16. 21:18
Miért jut eszembe erről a Bombák földjén c. film?
Legyen: ha valaki hatalmas személyes áldozatokat hoz a célja eléréséért, az példaértékű. Ha a cél igazából értelmetlen, akkor is vannak metafizikai kérdések azzal kapcsolatban, hogy mi értelmes egyáltalán?
A végső kérdés az, hogy aki ténylegesen kiöregszik, és már nem tud ilyen extrém kalandokra vállalkozni, az megtalálja-e utána a helyét a mindennapi életben?
Válasz erre
0
0
Learten
2012. május 16. 19:39
"A leggyakoribb megjegyzés, hogy minek mentek oda, minek ilyet csinálni stb. Röviden azért, mert ott van. Bővebben a Népszabadság remek publicisztikája írja le ugyanezt."
Még fiatalkoromban volt pár kocsiőrült barátom. Lehet másképp is nevezni őket. Jórészt azzal szórakoztak hogy padlógázzal átmentek a piroson. Nem értek velük egyet, de a cikkiró szerint ez is rendben van? Hiszen a tilost jelző lámpák/táblák is ott vannak...
Lassan azt is meghatározzák törvényileg hogy a füvet akkor vághatom le ha diplomám van és csak ha szabályos formában teszem, nem lehet csak összevissza. Akkor most mi a helyzet? Extrém őrültségek megengedhetők, avagy sem?
"Tudom, akik eddig nem értették, azokkal ezektől a soroktól sem fogunk közös nevezőre kerülni, más paradigmában gondolkodunk."
Hát nem is.
Válasz erre
2
0
Alphonse
2012. május 16. 19:37
Engem zavarnak a kommentek. Talán az enyém is zavarna engem. Mert az induló anyag annyira fantasztikusan jó, hogy ha volna rá lehetőségem, Pulitzer díjra javasolnám. Így kell elindítani egy cikket, így kell végigvezetni, így kell kibontani, és így kell befejezni.
Annyira jó, hogy az ilyen szerzőnek kellene könyvet írni erről az expedicióról. Mert látható (bár kisebb(?) hegyek megmászójaként)a szerző sokat tud a történetről.
Válasz erre
0
1
Ursa Maior
2012. május 16. 18:56
"Röviden azért, mert ott van."
Értem. Ha ott egy kút, akkor beleugrasz, "mert ott van"..?
"ha én akármilyen nőbe vagyok szerelmes, akkor senki ne mondja meg nekem, hogy ne legyek"
Legyél, csak ha baj történik, akkor utána ne kelljen sajnálni, ne próbáljon meg senki pozitív hősként feltüntetni, amikor előre tudni lehetett, hogy az a nő nagyon veszélyes.
"Mindenesetre nekünk ők vannak, és legyünk büszkék rájuk."
Azzal komoly problémák vannak, akik az élet ezernyi területéről nem találnak maguknak méltóbb és követendőbb "példaképeket"/"hősöket" (nem véletlen az idézőjel).
"Lábának elvesztése is kemény történet, nem volt szükségszerű, de különben nem mehetett volna többet magashegyre."
Dehogynem mehetett volna, csak persze nem 8000-resre és technikailag nem nehéz hegyre (olyan hegyek közt is van magas): de hát ott nincs természet, ott nincs béke, ott nem teljesedhet ki az ember..? Dehogynem, legfeljebb csak nem élhet meg belőle.
"Erőss Zsolt legyen az első magyar, aki megmássza az összes (14) nyolcezrest. A világon ez eddig 27 embernek sikerült, ő kilencnél tart."
Mire sikerül Neki, gondolom lesznek még páran. Jó lenne egyébként még hosszú értelmes életutat befutható további emberi áldozatok nélkül.
"A csapos röhögve kérdezte, hogy ugye magyarok vagyunk?"
Ugye, hogy nem ok nélkül röhögött ki..? Ez megint inkább szomorú, mint pozitív elem: nem büszkének kellene lenni a hülyeségre, hanem elgondolkodni rajta.
"Tudjuk, hogy az egész helyzet el volt cseszve, és ott sem kellett volna lenniük"
És erre legyünk büszkék..?!
"Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy lesz-e bárki, aki legalább részben vállalja a felelősséget, vagy bevallja, hogy vastagon benne volt az események tragikus alakulásában."
Jósolok: nem.
Válasz erre
1
0