A fogyasztás adóztatása

„A kormány legújabb adóügyi elképzelései, a sárgacsekk- és a telefonadó, igazi csemegét jelentettek az adóügyekről író elemzőknek. Megtudhattuk például, hogy a kormány ezentúl a lakossággal, és nem a bankokkal, valamint a telefontársaságokkal fizetteti meg ezeket az adókat. Másrészt az is kiderült, hogy a koncepció jól illeszkedik a kormányzat programjába, mely szerint nem a termelést, hanem a fogyasztást adóztatja meg mostantól, ami elvben javítja a versenyképességet. Ezek az állítások remekül hangzanak, apró problémájuk azonban, hogy nem teljesen igazak.

Kezdjük az emberek megadóztatásával. A helyzet ugye az, hogy eddig a telefontársaságok és a bankok fizettek méretük alapján egy-egy adót, amit most hasonló nagyságú, de a tranzakciók után fizetett adó vált fel. Eddig tehát a szolgáltatókat terhelte, és mind az elemzők, mind a politikusok számára izgalmas kérdést jelentett, hogy vajon áthárítják-e azt a fogyasztókra. Most azonban ez nem is kérdés – maga az állam is a fogyasztók után szedi be, tehát teljesen egyértelmű, hogy teljes egészében a fogyasztók fizetik meg.

Bár ez logikusnak hangzik, mégsem az. Hiszen ha árat emelhet a vállalat a különadó miatt, akkor miért ne csökkenthetne árat a szolgáltatásra kivetett adó miatt?”