Navracsics és Cameron egy cipőben

„Cameron szerint azért is égetőek a reformok, mert az Emberi Jogi Bíróságnak túl nagy hatalma van; gyakran olyan esetekkel foglalkozik teljesen feleslegesen, amelyek – szerinte – a nemzeti bíróságok által már kifogástalanul megítéltettek. Ezek helyett pedig a valódi jogsértésekre kellene koncentrálnia. Ugyanakkor sokan attól félnek, hogy ezek az intézkedések nem csak a bíróság munkaterhelésén könnyítenek, hanem erejét is nagyban csorbítják. Ezt nyilván nem a nyugat-európai demokráciák lakosai fogják a bőrükön érezni, hiszen ők relatíve kevés ügyet tárnak a bíróság elé. A problémás országok azok lesznek, ahol a független és hatékony helyi igazságszolgáltatás hiányában az emberek kénytelenek az ECHR-hez fordulni. Itt pedig – amellett, hogy függetlenek tárgyalják ügyüket – drága ügyvédeket sem kell felfogadniuk. A negyvenhét országból öt, élükön Oroszországgal és Törökországgal, adja a függőben lévő keresetek hatvan százalékát.

De miért is került összetűzésbe az ECHR és Nagy-Britannia? Az egész az elítéltek szavazati jogával kezdődött még 2004-ben. Ekkor a bíróság úgy ítélte meg, hogy Nagy-Britannia megsértette a gyilkossággal elítélt rab, John Hirst jogait azzal, hogy nem engedte, hogy szavazzon a választásokon.”