Istentől az evilági politeizmusig

„Egyszerű tehát a dolog: a terméket személyessé kell tenni, mégpedig úgy, hogy magánéleti híreket kell róla közölni. Így a fogyasztóban kialakul az az érzet, hogy a személyiséggel felruházott termékkel személyes kapcsolatba kerülhet. A terméknek pedig el kell játszania a rá rótt szerepet: meg kell osztania alanyiságát a fogyasztóval. Be kell mutatni, hogy ő is ember, akinek még érzései is vannak. Íme, Drew Barrymore-ról kiderül a magyar olvasó számára is, így Anyák Napja előtt, hogy anya lesz, és ő ennek örül. Annak ellenére, hogy ő ő, mégis olyan mint én - döbben rá a fogyasztó. Ez nagy reveláció. S az így felépített, személyiséggel felruházott terméket, mint hírességet könnyen el lehet adni. Persze, kétségtelen, kell hozzá tehetség, adottság és teljesítmény is. A színésznő bizonyára nagyon tehetséges, s távol álljon tőlem ennek lekicsinylése. Csakhogy a magánéleti híreknek semmi közük a szakmai teljesítményhez. S ha már van egy iparilag előállított híres termékszemélyiség, még a legbárgyúbb dolgokat is el lehet vele adni.

S ez az üzlet látnivalóan működik: nincs az a sztármennyiség, amit a tömegkulturális igény el ne tudna fogyasztani. A szórakoztatóipar istenekkel népesíti be a földet, akikkel ki lehet alakítani a személyes kapcsolat érzetét. Különben mi a csudától lennének érdekesek ezeknek a hírességeknek, nem egy esetben emberi roncsoknak, a banális, magánéleti történetei?

Ez a sztárkultusz azt hiszem, valami elementárisan mély tömegigényt elégit ki, amiben benne van az elmagányosodott, a hétköznapok szürke unalmába süllyedt kisember elvágyódása és sóvárgása valami más után, ami egyszerre kiemeli létének a vélt zártságából és kilátástalanságából. Ráadásul úgy, hogy közben nem kell érte semmiféle intellektuális vagy érzelmi erőfeszítést tenni: elűzi a csendet, s úgy vezet el önmagamtól a máshoz, hogy közben nem kell önmagammal szembesülnöm. Az istenek nagy bűvészmutatványa, hogy megteremtik a »másnál-lét« legkönnyebben elérhető, illuzórikus formáját. A kapcsolatot azzal, ami »több mint ami van«.”