„Valamely honfitársunk - akit anyukája nem tanított meg, hogy a szobába lépve először szépen köszönünk, bemutatkozunk, s csak utána kezdünk beszélni - bejegyzett egy blogot, majd azon nyomban közzétett egy névtelen bejegyzést, amelyben mindenfélével, első sorban a mindent magyarázó bűnnel, komcsi szimpátiákkal vádolta meg Ángyán Józsefet, a vidékfejlesztési (leánykori nevén mezőgazdasági) minisztérium nemrég leváltott államtitkárát, a FIDESZ országgyűlési képviselőjét. A néhány perce létező blog pár perce született bejegyzésére valahogy rátalált a nemzeti hírügynökség, és azt országos hírré tette. A linkség persze még aznap kiderült. (...)
Várjuk az eredményt. Ángyán professzor a személyiségi jogi pert idővel bizonyára megnyeri; valaki, valakinek az MTI környékén majd azt mondja, ejnye. A hírügynökség, talán, még bocsánatot is kér. A volt államtitkár mártírrá, a falu felvirágoztatásának hősévé válik, és többen bizonyára megállapítják, hogy rendet kéne teremteni végre a blogok mocskos világában is. Arról, mekkora abszurdum, hogy egy hírügynökség az állami médiakonszern egyik részlege, amely az adófizetők pénzén, térítésmentesen tömheti a sajtót píár-anyagokkal és koncepciós »vélemény-hírekkel«, majd kevesebb szó esik.
A mezőgazdaságban pedig történik, amit az erőviszonyok és a napi érdekek kikényszerítenek. Kulturkampf helyett a Kampf.”