„Kevés olyan népszerű műsorvezetője van nemcsak a Magyar Televíziónak, de általában is a magyar televíziózásnak, mint Ön. Talán nem szokás ilyet kimondani, de a csúcson van. Az élete, a teljesítménye óhatatlanul minta. Milyen értéket szeretne közvetíteni? Mit hiányol leginkább a mai magyar »való világból«?
A mai világ túlságosan is a külsőségekről szól. Mennyi pénzem van, milyen az autóm, mekkora az implantátumom, stb. Ez persze együtt jár azzal, hogy túl sokat foglalkoznak az emberek azzal, hogy mások mit szólnak a pénzükhöz, az autójukhoz, az implantátumukhoz és persze túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mások mit, miért csinálnak. Az emberek nagyon sokat tudnak másokról és nagyon keveset önmagukról. Könnyen megítélnek másokat, de nehezen önmagukat. Én azonban a görög jósoknak hiszek: ismerd meg önmagad! Az életben végeredményben minden arról szól, hogy önmagunkat megismerjük. »Balszerencse«, hogy nincs ennél nehezebb feladat.
Szeretett volna színész lenni. Volt egy nagy példakép, aki vonzotta erre a pályára?
Nem volt. Inkább egyfajta késztetés volt bennem, egyfajta közlékenység, amiről kezdetben nem tudtam, hogy számomra mi a legjobb megnyilvánulási formája. Rá kellett jönnöm, hogy nem a színház, hanem a televíziózás.
A rendszerváltás idején kezdte televíziós munkásságát. Sokat változott azóta a média világa?
Teljesen átalakult. Akkoriban csak egy televízió volt, amikor először jártam tv stúdióban, akkor még csináltunk fekete-fehér adást. Sokat változott azóta a média világa, de nem mondanám, hogy előnyére, vagy hátrányára. Egyszerűen csak átalakult. Tőlünk, emberektől alakult át. A hiba nem az eszközben keresendő, hanem azokban az emberekben, akik az eszköz rabjaivá válnak, és nem tudják a megfelelő pillanatban kikapcsolni.
Sokfelé megfordult már, van tapasztalata a közmédia és a kereskedelmi televíziózás világáról is. Melyik a favorit, és miért?
Nekem a közmédia, persze sokat tanultam a kereskedelmi televíziózásban és sokat is köszönhetek neki. Én azonban nem szeretek azért műsort csinálni, hogy legyőzzem a konkurens csatornát. És nem szeretek azért sem műsort csinálni, hogy minél többen nézzék – jobban szeretem, ha kevesebben nézik, de látnak is valamit. Sajnos csak a nézettséget mérik, a látnivalót nem.”