A magyar atombomba

„Atomhatalom lettünk hát végre, és tegyük mindjárt hozzá, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Nem volt szükség uráncentrifugák százaira, hegyekbe süllyesztett laboratóriumokra, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreinek kijátszására. A mi atombombánk elfér egy közönséges aktatáskában – a legközelebbi államelnök-váltásnál elnökünk immár nemcsak a szupertitkos kódot tartalmazó táskát, hanem magát a bombát is átveheti, sőt, ha kedve úgy tartja, akár az íróasztalában is tarthatja. Hogy ne keltsünk felesleges illúziókat, bocsássuk előre: egyelőre csak harctéri, taktikai atomfegyverrel rendelkezünk, az interkontinentális hordozórakéta még csak a tervezőasztalon van. A miniszter, aki bejelentette a hírt, nyilván biztonsági okokból nem részletezte, hogy be is akarjuk-e vetni a fegyvert vagy megelégszünk a birtoklásával járó presztízsnyereséggel. Mert azt látnunk kell, nem mindenki örül a sikereinknek: kicsit keserű szájízzel vesszük tudomásul, hogy eddig még senki sem helyezte kilátásba, lebombázná a néhány zsebkendőnyi területen elférő magyar atombázist, és egyelőre a Biztonsági Tanács sem kérte fel országunkat állandó tagjának. Valószínűleg az illő megszólításon gondolkodnak ilyen hosszan.

A miniszter egyébként mindenkit megnyugtatott: szándékaink békések, pusztán arról van szó, hogy új utakat akarunk mutatni a megfeneklett európai gazdaságnak, mintegy ötvözve az európai kreativitást a keletiek legendás szívósságával. Az ő presztízse egyébként osztatlanul él a magyar közéletben, és ezt a tudásán kívül bizonyosan különleges előrelátásának köszönheti. A megjósolt 5-7 százalék például tökéletesen helytállónak bizonyult. Igaz, nem a gazdasági növekedés lett annyi, hanem az infláció, de a siker így is megkérdőjelezhetetlen: valamiben végre egy ilyen kis országnak is sikerült élre törnie Európában. Kétségtelen, a gazdasági növekedés számaiban jelentkezett némi eltérés a prognózishoz képest, valamint a szám előjelét sem sikerült teljesen eltalálni, de ezen kár lenne fennakadnunk, amikor ilyen dinamikusan nő a foglalkoztatás. A 2010-es kormányváltás óta az alkalmazottak száma a legfrissebb kimutatások szerint majd negyvenezerrel lett több: ebből hetvenötezerrel gyarapodott az állami közmunkások száma, a többit minden bizonnyal a szárnyaló magánszektor szívta fel.”