Fontos és sokat emlegetett körülmény, hogy húsz évvel Kádár hatalomra jutása után sikeres volt az ország konszolidációja. Jelentős fokmérője minden rezsim sikerének, hogy egy generáció felnőtté válása alatt mennyire képes egy rendszer a kezdeti állapotához képest egyértelműen nagyobb biztonságot és kényelmet nyújtani. A rendszerváltás utáni 20 év nem hozott Kádáréhoz hasonló konszolidációt. 1991-ben még a magyarok 74 százaléka üdvözölte a többpártrendszert, 2009-ben már csak 56 százalék mondta azt, hogy örül neki. A konszolidáció elmaradása pedig megszépíti az előző kor egyre homályosabb emlékét. A Kádár-nosztalgia, egy diktatúra nosztalgiája viszont rontja a demokrácia sikerének esélyét.