Tíz év – Tiranai lepel különkiadás

Hurrá! Igen! Ismét hallom önt, európai értelemben vett Albán Úr, amely nagyon kedvező esemény. Kaptam egy új táskarádiót a gyerektől ugyanis, a törött régi helyett, amin kiéltem a választásoki érzelmeimet. Azóta csak azzal az öreg nővel tudtam politikailag beszélgetni, aki a földszinten lak, képzelheti, drága, aranyos Albán Úr, szenvedtem az ön perzselő hiányától, mint a kötözött jószág.

Tessék? A magyar jobboldal elmúlt tíz éve? Mindjárt rátérek, előbb azonban. Ma van ugyanis május elseje, amely a munka ünnepélye. Én a munkát nagyon tisztelem, becsülöm, bár engem speciel fáraszt, ezért csak ritkán cselekszem. De ezen az ünnepies napon mégis csináltam egy hordozható táblázatot, amely politikai utalást tesz. Rajta van, hogy Amíg fosztogat az Orbán, ez az első sor, alatta meg az, hogy Imádkozik érte Semján. Érti, klasszikus arcélű Albán Úr? A végét kicsit meg kellett igazítanom, de így viszont költészeti tartalmat kapott, a rím révén. Ezzel fogok felvonulni. Persze csak itthon, mert félek a megtorlástól, de maga tudja, ki vagyok, drága Albán Úr, nevem, címem leadva, csak ne mondja meg nekik. Tíz év? Majd aztán, most még az jön, hogy ellenálló lettem. Bizony ám! Két kézzel szórom a homokot a Nemzeti Együttműködés Rendszerének könyörtelen fogaskerekei közé.

Példa? Máris mondok. Én nem hagyom cserben a Demszky Urat, minden áldott nap a négyes metróval utazom. Az a módszerem, hogy elengedek három szerelvényt, és csak a következőre szállok fel. Sokat kell várni, de a várás közben boldog vagyok, hogy megint elrontom az Orbán Viktor jókedvét. Ilyesmiket teszek. Van a híres jelszó, miszerint nem törnek át, úgy emlékszem, a Kivágóné Marikától származik, itt, a kerületben, na, hát ez a lényeg. Igaz persze, hogy amikor elcsüggedek, sokszor úgy érzem, hogy azért mégis eléggé áttörtek.