„Bár Prága csak május 9-én szabadult fel a német uralom alól, és a volt szovjet utódállamok és Szerbia a második világháborúban aratott győzelmet május 9-én ünnepli, a győzelem napja Európában május 8-a. Úgy is mondhatnánk, ez az európai béke nyitónapja, mégsem mondhatjuk.
Már csak azért sem, mert valójában teljesen soha nem volt béke 1945. május 8-a óta, csak legfeljebb nem folytatódott oly látványosan a világégés. Elég arra gondolni, hogy világháborús győzelme után teljesen elszaladt a ló Sztálinnal, és a Szovjetunió után a Baltikumban és Közép-Európában is a személyi kultusszal terhelt kommunista diktatúrával váltatta fel a fasiszta és náci rezsimeket. (...)
Ott vagyunk az 1989/90-es rendszerváltásnál, amely Romániát leszámítva szinte mindenhol vér nélkül söpörte el a kommunistákat, és teremtette meg a demokratikus fejlődés, a piacgazdaság feltételeit szabaddá váló országok sorában. Hogy hol milyen eredményesen és mennyi máig ható kártétellel, azt most hagyjuk. Mi magyarok korántsem lehetünk elégedettek magunkkal, amit jól jelez az ország máig ható végletes megosztottsága, a demokratikus intézményrendszer szétverésének közönyös szemlélése, legalábbis a társadalom zöme részéről.”