Álomesküvő?

„Tökéletes esküvő kell! Mert ha nem sikerül, vége a világnak, de legalább is hátránnyal indulunk a boldog úton - gondolják sokan, és a lényegről kerül le ilyenkor a hangsúly. Hogy ez csak egy esemény, egy startvonal, ami fel van díszítve, igen, de ami utána jön, igazán az számít. Nem akarom, hogy bárki is félreértsen, szerintem is fontos a szép, alkalomhoz méltó esküvő, csak túlzásokba nem szabadna esni.

Még pár éve mesélte egy építési vállalkozó, hogy a volt kuncsaftjainál sorra dőlt össze az élet, mivel túl nagy, túl drága házakat vásároltak, nem tudják fizetni a részleteket. Volt olyan is, aki szívrohamba dolgozta magát az álomház törlesztőrészletének felhajtásáért. Az ismerősöm csóválta a fejét: »Látszott, legtöbbször a fele elég lett volna, de nem, meg kellett mutatni. Aztán tessék.« Valami ilyesmit érzek itt is. Meg kell mutatni, meg tudjuk csinálni, pedig a fele is elég lenne. Aztán persze vannak, akik órákat töltenek csak a szalvéták kiválasztásánál, de a lelkésszel beszélgetni, arra már nincs idő. Szomorúan éltem meg már én is, hogy csak díszlet voltam, vallási ceremóniamester, egy alkalmat színesítő produkció. Nem kell minden, nem ezen múlik, ráadásul tökéletes alkalom úgy sincsen. Nem szabad belehalni a szertartásba és annak körítésébe, de annál fontosabb készülni a közös életre.

»Mi házasságra készülünk, nem csak egy esküvőre.« - mondta nekem minap egy jegyespár, miközben az esküvőjükől beszélgettünk. Örültem ennek a mondatnak, tetszett, mert sok minden benne van. Önismeret, a párunk ismerete, a bizalom erősítése, a közös problémamegoldás élménye, a változás a másik mellett - ezekről beszélgettünk, a lényeges dolgokról. Igen, szép esküvőt terveznek ők is, de nem mindenáron, és nem remegve a váratlan eseményektől - »Majd megoldunk mindent!« Nem is beszélve a szövetségben pártogóvá váló, az embert szerelemre, szeretetre alkalmassá teremtő Istenről!”