Közösségi média: magány avagy kötelék?

„A párhuzamosan több száz online aktív barát ismerős mellett nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett magány érzését éli át az ember. Inkább az egyedüllétét, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Azt a visszatartó erőt, amit a közösségi média a személyes, élő társas kapcsolatok gyakorlásában kivált, tökéletesen ellensúlyozza saját pozitívumai, például közösségszervező ereje által; és azzal, hogy ingyenes, nonstop, és máshoz nem hasonlítható lehetőséget kínál a kapcsolatteremtésre. Üzenőfalunkon fel-felbukkanó távoli ismerőseink sem hagyják elfelejteni magukat, és adott esetben mi is kihasználhatjuk az ilyen jellegű kontaktusokat. A problémák inkább akkor kezdődnek, ha nem tudjuk helyén kezelni a dolgot. Ha – életünk több más eseménye folytán – mindennapjainkban is leépülnek kapcsolataink.

A közösségi médiumok a biztonság, a kötődés érzetét keltik, és bizonyos mértékig meg is adják azt. John Cacioppo, a téma kutatója szerint ez a kötődés hasonlít az ember alapvető, a kisállatoktól a társas kapcsolatokon át az istenhitig terjedő szükségletére. Sok mindent kaphatunk tőlük, de az érintkezés ilyen formái összességében csak nemes kísérletek egy ösztönös szükséglet, a kötelékek kialakítására és fenntartására. Magányosak ugyanakkor nem leszünk ezek által. Nem tesznek hozzá és nem vesznek el életünkből, legfeljebb átalakítják azt. A felhasználóknak nem feltétlenül online szokásaikon, először inkább a magányról, mint fogalomról kialakított véleményükön, adott esetben pedig emberi kapcsolatokhoz való hozzáállásukon kell változtatniuk.”