Paprikaillat

„Ettől nem leszel beteg, bátran adhatod a gyereknek is - meséli. Aztán rátér arra, hogy a hazai káposzta legnagyobb konkurenciája az egyik balkáni országban terem, ahol még mindent megtehetnek a zöldséggel, s ahonnan nyomott áron rázúdítják azt a hazai piacra. Szülővárosában egyes kereskedők kamionszámmal hozzák be délről a káposztát és napokig csomagolják át helyi termékké. Ők luxusautóval járnak, de környezetükben földönfutóvá változtatják az embereket, akik tisztességes munkával, egészséges terméket előállítva őrzik a tájat és a rajta élő társadalmat.

Nem is olyan régen, az ilyen embereket úgy megcsapkodták, hogy se kedvük, se lehetőségük nem maradt többé a közösség kifosztásra. Nem az önbíráskodást érezték a súlyosabb bűnnek, hanem közönyt, amiben nincstelenné váltak a családok és kihalt a munka.

Ma csak áll az ember, és törvénytisztelő, európai polgárként nézi, ahogyan lassan kiszedik alóla egzisztenciáját. Még él benne az egészséges életösztön, még ott áll a vasvilla a fészerben, de már erősen szoktatja magát a gondolatra, hogy az állam dolga szankcionálni azt, amit az sokszor felismerni sem képes. Egy óra múlva felvágom a paprikát. Aztán kimegyek a kertbe. Átnézem a fészert is.”