„A fenét se érdekelné, ha Jáksó pusztán lesújtó véleményét közölte volna a Narancsról vagy Iványi Zsófiról. De Jáksó László hazudott.
Hazudott, amikor azt állította, hogy »nem azt tiltottam le« – már tudniillik az interjút. Jáksó azt tiltotta le – miután az interjú leírt, szerkesztett változatát elküldtük neki, nem módosításokat, pontosításokat kért a saját szövegén (amit aztán vagy figyelembe veszünk, vagy nem), hanem arról értesített minket, hogy az interjú közléséhez vagy bármilyen módon történő felhasználásához nem járul hozzá. Erre viszont a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nincs lehetősége.
Jáksó második hazugsága az volt, hogy a Narancs szerzője »átírta a kérdést«. Ez a mondat majdnem értelmetlen (melyik kérdést?, a hosszú beszélgetés során számos kérdés hangzott el), nyilván nem véletlenül: Jáksó a védhetetlent próbálta védeni. De a Narancs nem változtatta meg egyetlen kérdés tartalmát sem. Az interjú átirata – a szerkesztett szöveg – minden tekintetben híven tükrözi az elhangzottak, a kérdések és a válaszok tartalmát és a beszélgetés hangulatát.”