A világrendet a teremtőjén kívül nem tudja kijavítani senki – így hát Amerika neki is látott

Tizenhétmilliárd dollár. Tizenhétmilliárd dollár nagyságrendileg annyi pénz, amennyi kohéziós támogatást egy közepes közép-európai tagállam egy hétéves uniós költségvetésből kap. Ennek már van komoly látszata, nincs is az Unióban ország, aki ne nézne ki egy hétéves költségvetés elején nagyon máshogy, mint a végén. Gáza pedig icipici, kisebb minden egyes megyénknél és Budapestnél is. Ott ennyiből csodát lehet tenni.

És ez még csak az első ülés.

Hogy mi nem volt? Vekengés a kétállami megoldáson, moralizálás, szenvedő kisfiúk mutogatása. Izrael és a muszlim világ nagyjai a lábáról a fejére fordították a gázai konfliktus megoldására használt eddigi ENSZ-logikát: eddig úgy próbálták sehová sem vezető találkozók és a gyakorlatban ignorált határozatok sorával tisztázni a helyzetet, hogy egy nagy szabadtéri segélyelosztó központon kívül Gázában lényegében nem történt semmi. Most először lesz valami komoly, a lepapírozásán meg majd gondolkodnak később, nem pedig a nemzetközi jog mutatópálcájával pöcögtetik a semmit. Lesz a projektre sok amerikai pénz, a továbbiak zömét pedig az öbölállamok adják össze, plusz Közép-Ázsia és Marokkó. Ha belegondolunk: logikus.

Magyarországnak minden oka megvan arra, hogy akcióképes szervezetekhez akarjon tartozni – pláne olyanokhoz, melyeket a Nyugat legerősebb hatalma vezet. A meg nem oldott problémák kontinensén élünk, olyan helyen, ahol egy kis rombolásról – mondjuk Magyarország német-ukrán-horvát koprodukcióban megvalósuló energetikai zsarolásáról – még meg tudnak állapodni a felek, de építésről és megoldásról messze nehezebben. A morálisan helyes megoldás nyelvi köntösébe csomagolt meg nem oldásról szólt a közel-keleti rendezés Trump előtt: művelt társaságban illett a kétállami megoldás mellett kiállni annak lehetetlenségétől teljesen függetlenül, illetve humanitárius lélegeztetőgépet nyújtani egy diszfunkcionális jogi szörnyszülött lakóinak, majd morálisan megkönnyebbülve továbblépni.

A morálisan helyes megoldás – „Ukrajnának győznie kell” – nyelvezetébe csomagolva nézzük végig, ahogy ennek szöges ellentettje történik éveken át, majd lélegeztetőgépre kapcsoljuk az ukrán államot. A méretbeli különbségek miatt a gázai humanitárius programoknál ide sajnos messze nagyobb lélegeztetőgép szükségeltetik, így aztán míg az Egyesült Államokat a közel-keleti rendezés gazdasági értelemben különösebben nem foglalta le, nekünk momentán az ukrajnai meg nem oldás az egyetlen nagy projektünk. Európában momentán nincs akcióképesség és nincs energia. Érdemes ezért szorosabbra fűznünk a viszonyt olyan helyekkel, ahol ez a kettő van – pláne, ha ezek a helyek is a Nyugaton belül vannak.

A jelenlegi nemzetközi rendet, melynek központi elemévé mára a lokális problémákra reagáló globális impotencia vált, döntően az Amerikai Egyesült Államok alakította ki és tartotta fenn – ezért ekkora a válság most a nemzetközi intézményekben az amerikai finanszírozás megvágása miatt.

Az Egyesült Államokban a világban betöltött amerikai szerep teljes újradefiniálása zajlik, új formaruhát varrat a világrendőr, s ehhez új nemzetközi intézményrendszer dukál.

Két nagy változás történik: egyrészt megváltozik az amerikai hozzáállás más országok szuverenitásához. Az eddigiekben mások szuverenitásának formális elismerése mellett az USA informális nyomasztással igyekezett érvényesíteni nagyon sok helyen nagyon sok érdekét. Mostanra a helyzet – mint azt a legjobban Venezuela példája mutatja – megváltozott:

Most, hogy a brutális politikai elnyomás visszabontására, a gazdasági élet szabályainak átírására és a külföldi befolyás csökkentésére hajlandók, Trump még az illegitim venezuelai rezsimet sem bántja. Ahogy Szent Ágoston mondta: „a fő dolgokban egység, mellékesekben szabadság”, az Egyesült Államok alapvető érdekeinek szűk és keményen érvényesített körén kívül más ideológiai zagyvaságokkal nem terheli nemzetközi partnereit. 

Másrészt a nemzetközi problémák megoldásában innentől nem a világ minden országának impotens közgyűlései vesznek részt, hanem az érintettek és hozzájárulni képesek szűk és akcióképes csoportjai. Az ENSZ-ben Gáza mindenki ügye volt, a Béketanácsban az érintett és érdekelt keveseké. Így sikerült kevés idő alatt sokat cselekedni.

A képességgel és akarattal bíró morális tisztánlátás hatalmaként, amelyre a világ számíthat, ha nagy baj van – de amely egyébként hagyja a világot szabadon lélegezni. Ez a világnak és Amerikának egyaránt így jó. Ezért szurkolok az igen jól kezdődő Béketanács-projekt sikerének. A demokraták Amerikája megbénított és megfojtott, ez az Amerika megtermékenyít. Még a végén eljutunk oda, hogy – amint ez évszázadokon keresztül evidens volt – ismét a Nyugatnak lesznek majd a világot előrevivő ötletei.

Nyitókép: Fabrice COFFRINI / AFP