„Nekem Sopron az otthonom” – Jelena Brooks bármerre ment, mindig visszahúzta a szíve Magyarországra

Néhány hónap múlva visszavonul a kosárlabdázástól Jelena Brooks, a Sopron Basket ikonja. A 36 éves, 2023 óta magyar állampolgársággal rendelkező magasbedobó a soproni csapattal ért fel a csúcsra, miközben a szerb válogatottal is szép sikereket ért el. Pályafutásáról, valamint a „hűség városában” eltöltött hosszú évekről beszélgettük vele.

Mikor és hogyan került Sopronba?
Egy fiatal kosárlabdázónak nehéz volt Szerbiában érvényesülnie korábban, így tizennyolc éves koromban én is kerestem a lehetőséget, hogy külföldre igazolhassak. Az U18-as válogatottal 2007-ben megnyertük az Európa-bajnokságot, és utána keresett meg az akkori MKB Euroleasing Sopron. Török Zoltán ügyvezető hívott, végül 2007 augusztusában írtam alá a szerződésemet. Fiatal voltam, egyáltalán nem beszéltem angolul, sem magyarul. Emlékszem, anyukámmal érkeztem Sopronba, az első két hét nagyon nehéz volt, de azután, hogy elkezdtük az edzéseket és együtt lehettem a csapattal, sokkal könnyebbé vált a beilleszkedés.

Most már nincsenek nyelvi nehézségei, nagyszerűen beszél magyarul.
Köszönöm! Török Zoltánnak nagyon fontos volt, hogy megtanuljak magyarul, mert akkoriban Székely Norbert volt a vezetőedző, aki az edzéseken és a meccseken is magyarul beszélt. Én közben meg még angolul sem tudtam. Nem mondom, hogy könnyen ment, de fiatalon egyszerűbb megtanulni egy nyelvet. Néhány év elteltével már tudtam egy kicsit magyarul, sok mindent megértettem, majd azután, hogy 2010-ben eligazoltam, elfelejtettem sok mindent, mert nem volt kivel beszélgetni magyarul. Ám amikor 2012-ben visszatértem, minden visszajött, és azóta egyre jobban megy.

A kezdeti időszakban milyen kihívásokkal szembesült?
Az étel például majdnem ugyanaz Magyarországon, mint Szerbiában, szóval ebben sem éreztem nagy változást. Semmi rosszat nem tudok mondani, minden tetszik, úgy érzem itt magam, mintha otthon lennék. Tényleg nem volt semmi olyan, amin meglepődtem volna, számítottam arra, hogy minden jó lesz. Ahogy azt már említettem, minden új volt nekem, fiatalon érkeztem Sopronba, de ezeket leszámítva semmi különösről nem tudok beszámolni.

Sopronban otthonra lelt

Hogyan jellemezné a várost?

A klubnál úgy fogadtak, mint családtagot, mindig jól érzem magam az edzéseken, a meccseken, jó a szurkolóinkkal együtt lenni és jó érzés találkozni velük az utcán. Nekem itt van az otthonom, a férjem, a gyerekem. Évente nagyjából csak kétszer megyek haza, Szerbiába, mert Sopronban van mindenem. A szüleim és a testvéreim jönnek inkább meglátogatni minket.

Úgy alakult, hogy pályafutása során többször is visszatért Sopronba. Gondolta volna fiatalon, hogy még 2026-ban is itt fog játszani?

2007-ben biztos, nem, mert akkor fogalmam sem volt, hogy merre visz az utam. Három évet töltöttem Sopronban, aztán elmentem, 2012-ben visszajöttem, azóta otthon vagyok. Más helyeken mindig azt éreztem, hogy csakis kizárólag munka van, minden a kosárlabdáról szól, márpedig én olyan ember vagyok, aki szeret élni, szereti jól érezni magát. És ez sehol máshol nem volt meg, csak itt. Mindig visszahúzott ide a szívem. Sopronban a kosárlabdán kívül is van élet, tetszik, amit itt tapasztalok. Nagyobb városban nem is szeretnék élni, pedig játszottam Spanyolországban és Törökországban is, de mindig a szívemre hallgattam: hiányzott Sopron és az itteni élet.

A Sopronnal ért fel a csúcsra

Melyik volt a legszebb pillanat, mit vágna rá kapásból?

Az Euroliga-győzelmet. Klubszinten ez a legnagyobb sikerem. Mindig, amikor erről beszélgetek valakivel, előtörnek az emlékek. A másik a szerb válogatottal elért harmadik helyünk a 2016-os riói olimpián.

Szeptemberben bejelentette, hogy ez lesz az utolsó idénye. Milyen érzések kavarognak azóta önben?

Sérüléssel küszködöm, emiatt nem érzem túl jól magam. Nem gondoltam volna, hogy az utolsó idényem ilyen lesz, de már nem vagyok fiatal, harminchét éves leszek. A testem jelez, hogy elég volt a futásból, az ugrásokból, az utazásokból, és azokból a dolgokból, amiket már húsz éve csinálok. Várom már a végét, de persze szeretném, hogy jól fejezzük be az idényt, úgy, ahogyan azt szeretnénk és elterveztük. Ez most a legfontosabb, úgy akarom befejezni, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.

Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

Amikor még egyedül voltam, akkor nem nagyon kellett foglalkoznom a jövőmmel, de a családom mindent megváltoztatott. A kisfiam iskolába megy, tehát visszatérhetünk Szerbiába, de itt is maradhatunk, még nem döntöttük el. Az biztos, hogy a kosárlabda világában képzelem el a folytatást, edzőként vagy más szerepkörben, attól függően, hogy milyen lehetőséget kapok, miután véget ér a játékospályafutásom. De mivel a gyerekem iskolás lesz, az az első, hogy találjunk neki megfelelő sulit. Akár még az is benne van a pakliban, hogy az Egyesült Államokba költözünk.

Tehát az is elképzelhető, hogy marad Magyarországon?

Igen, előfordulhat, hiszen a férjem Sopronban edzősködik, és a gyerekem is nagyon szeret itt lenni, aki egyébként már el is kezdett magyarul tanulni és beszélni. Szóval van rá esély, de néhány hétig még nem ezzel szeretnénk foglalkozni, utána viszont ez lesz a prioritás.

Kupával vonulna vissza

Hogyan értékeli a mostani évadot és mit vár a hátralévő időszaktól?

Ennél a klubnál mindig az az elvárás, hogy nagyon jó eredményeket érjünk el. De ebben az idényben sajnos nagyon sok volt a sérültünk, többször az is előfordult, hogy heten-nyolcan voltunk az edzésen. Ilyenkor nem igazán lehet gyakorolni. Régebben is voltak problémáink, és azok ellenére is sikerült jó eredményeket elérnünk, ezért remélem, hogy miután mindenki felépült és visszatért, jó formába lendülünk, és az NB I rájátszásának végeztével ünnepelni tudunk majd. Ott van még a Magyar Kupa négyes döntője hazai pályán, azt szeretnénk megnyerni. Nagyon jó lenne, de ez azon is múlik majd, hogy milyen állapotban leszünk. Nagyon szép búcsú lenne számomra.

Mit üzen a Sopron-szurkolóknak?

Szívből köszönök mindent a szurkolóinknak, akik ott vannak a meccseinken és buzdítanak minket. Ahogy szoktuk mondani, ők a hatodik ember. Azt kívánom, hogy továbbra is támogassanak minket, mi pedig mindig azon leszünk, hogy megpróbáljuk kiszolgálni őket. Szeretnénk velük még sok sikert közösen átélni és megünnepelni.

Nyitókép: Tóth Zsombor/MTI/MTVA