„Mit szól ahhoz, hogy Malkovich az előadáson szólt néhány keresetlen szót az Új Színházról?
Az eredeti verzióban egy külföldi színház szerepelt. Mélységes döbbenettel hallgattam aztán az előadás szövegét, ami egyébként csupán annyit említett, hogy nem mehettek az Új Színházba játszani. De nem szeretnék helyette magyarázkodni. Ezt a hazai viszonyokat nem ismerő művészek viccesnek szánták. Utóbb úgy tűnt, megértette, hogy nem volt az, bár elmondása szerint ő maga nem tartotta offenzívnak a kiszólást. Azt is elmesélte, hogy eddig bármilyen petíciót dugtak az orra alá Magyarországgal kapcsolatban, semmit nem írt alá. Nem tudja, miről van szó, hogyan működik ez az ország, az egyes döntéseknek mi áll a hátterében, és nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy amerikai színészként beavatkozzon magyarországi döntésekbe. Sajnálom, hogy a sajtó figyelmét ez kötötte le, és nem mondjuk az előadás minőségén vitatkoznak. Ráadásul történt még pár - szerintem sokkal jelentősebb - dolog a fesztiválon a nyitókoncerttől az Ütős napon át Silviu Purcărete rendezéséig.
Valaki azért csak sugallta neki, hogy ez legyen benne.
A szöveget nem ő írja, és bécsi a karmester, a rendező is, odáig bőven elhallatszott az Új Színház volt igazgatója mellett ágálók hangja. (...)
A politikusok a megnyitón szavakban nagyon támogatták a kultúrát és konkrétan a tavaszi fesztivált.
Jó egy sikeres fesztiválra büszkének lenni, de nem az ő dolguk, hogy kiharcolják a feltételeket. Ezt a harcot nekünk kell megvívni. Ma Magyarországon senki nincs olyan helyzetben, hogy üljön az irodájában és a politikusokra várjon. Ki kell találni valami jót, és aztán el kell kezdeni dolgozni azon, hogy azt meg is tudjuk valósítani. Meg kell találni a forrásokat, és át kell állnunk egy jóval gazdaságorientáltabb gondolkodásmódra. Ezen minden kulturális intézmény átmegy. Ez az összefogást, az együttműködés fontosságát erősíti, hiszen a kevesebb pénzből együtt többre vagyunk képesek. Ma mindenki arra a kevés pénzre hajt, ami a kultúrára rendelkezésre áll, és próbálja a másikat lekönyökölni a pályáról. Azt kellene elérni, hogy a célok eléréséért inkább fussunk együtt. Nyugat-Európában is már csak úgy lehet sikeresen pályázni, ha három-négy szereplő együtt nyújtja be az ötletét. A fesztivál lényege és szellemi, kulturális haszna éppen az, hogy megtaláljon műhelyeket, gondolkodó embereket, összefogja őket, és ezek szinergiáiból létre tudjon hozni valami új, külföldön is piacképes minőséget.”
