Jó egy sikeres fesztiválra büszkének lenni, de nem az ő dolguk, hogy kiharcolják a feltételeket. Ezt a harcot nekünk kell megvívni. Ma Magyarországon senki nincs olyan helyzetben, hogy üljön az irodájában és a politikusokra várjon. Ki kell találni valami jót, és aztán el kell kezdeni dolgozni azon, hogy azt meg is tudjuk valósítani. Meg kell találni a forrásokat, és át kell állnunk egy jóval gazdaságorientáltabb gondolkodásmódra. Ezen minden kulturális intézmény átmegy. Ez az összefogást, az együttműködés fontosságát erősíti, hiszen a kevesebb pénzből együtt többre vagyunk képesek. Ma mindenki arra a kevés pénzre hajt, ami a kultúrára rendelkezésre áll, és próbálja a másikat lekönyökölni a pályáról. Azt kellene elérni, hogy a célok eléréséért inkább fussunk együtt. Nyugat-Európában is már csak úgy lehet sikeresen pályázni, ha három-négy szereplő együtt nyújtja be az ötletét. A fesztivál lényege és szellemi, kulturális haszna éppen az, hogy megtaláljon műhelyeket, gondolkodó embereket, összefogja őket, és ezek szinergiáiból létre tudjon hozni valami új, külföldön is piacképes minőséget.”