A hetedhét surmó visszatér

„Torrente karaktere már az első rész idején annyira eltalált volt, hogy minden további csiszolás csak rontott volna rajta, így Segura előtt egy-egy új epizód elkészítése során már nem maradhat túl sok kihívás, túl azon, hogy egy kockás füzetbe feljegyzi magának az összes, már-már vállalhatatlanul bunkó beszólást, amit hall, különös tekintettel a Magyarországon kizárólag kültelki talponállókban hallható négerezésre/zsidózásra, valamint az olyasfajta szarós-fingós benyögésekre, amiken normális ember úgy tízévesen röhög utoljára, legalábbis nyilvánosan. Kiakadhatunk a poénok ismétlésein is, de hát már a másodiknál is ismételtek, az AC/DC meg negyven éve ismétel, mégis jó. (...)

Torrente-film esetében nehéz bármiféle elemzést végezni, hiszen az egész csak az ilyen iszonyatosan prosztó szarós-buzizós benyögésekről szól, amiken nagyon jól  mulatnak a hozzám hasonló egyszerű lelkek. Az egész film Torrentére van kihegyezve, nyilván azért, mert a többi szereplő hozzá képest jellegtelen, így egy szálon futnak az események. Egy kevés krimi is van benne, akció meg sok, persze hangyányit sem komolyan véve, néhol olyan, mintha a hollywoodi filmeket parodizálná. Épp az akciókon látszik, hogy egyre több lóvéból forgatja Segura (rendező, színész, forgatókönyvíró mellett producer is), mert az elsőben nem voltak látványos robbanások illetve óriási ugrálások mindenféle háztetőkről, most meg már igen. Szerencsére ezeket kellő szarkazmussal használja.

A hangsúly a poénokon van, hiába a 3D, ami igazából ennél a műfajnál még akkor is értelmetlen, ha így a nézőnek jobban az arcába másznak a meglehetősen egyértelmű szögből filmezett csöcsök, illetve hatásosabbá válik a film végére helyezett autórobbantós jelenet. A lényeg viszont még mindig az, hogy kilencvenhárom percre újra visszaváltozhat mindenki tizenévessé, és szégyenérzet nélkül kuncoghat az ezredik benyögésen is, hazaérve pedig elővegye az előző három Torrente-filmet dvd-n, megnézze újra, és elkezdje számolni az ötödik részig hátralévő napokat.”