Intézményesített hazugság

„A Kenedi-bizottságot eltiltották a nyilvántartások vizsgálatától azzal, hogy személyes adatokat tartalmazó anyagokba nem tekinthet bele. Emellett azt a korlátot is felállították, hogy a bizottság csak olyan adatokat láthatott, amelyek 1990. február 14. előtt keletkeztek, nem láthatta azonban azokat a belső utasításokat, amelyek ezen adatok kérdéses dátum utáni kezelésének módját szabályozták. Magyarán: nem vizsgálhatta azt, hogy mit csináltak a titkosszogálatok a nyilvántartásaikkal – amiből minden kiderülhetne, ha lenne rá politikai akarat.

Többen megemlítették, hogy helytelen az ügynökökkel foglalkozni, helyette a politikai megrendelők, a tartótisztek felelősségét hangsúlyozták. Wittner Mária (Fidesz) ki is emelte hogy utóbbiak ma is jó állásokban lehetnek, csak azt felejtette el, hogy ezt ma a Fidesz-kormánynak köszönhetik. Csak egy példa: a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató helyettesének a fülkeforradalom után nevezték ki a III/III-as csoportfőnökség egyik tartótisztjét.(...)

Természetesen igaz, hogy a felelősség a politikai megrendelők részéről a legnagyobb. Ma azonban az iratok szelektív kutathatósága miatt azt sem tudjuk, hogy az MSZMP felső vezetői pontosan miért is felelősek? Nem tudjuk, hány baráti társaságot, házasságot és közösséget bomlasztottak, járattak le. Nem tudjuk hány ember karrierjét törték derékba. Erről pontos információkkal akkor rendelkezhetnénk, ha a pártállami múlt legszennyesebb része, az ügynökügy is kendőzetlenül ki lenne borítva. Amíg ez nem történik meg, addig az MSZMP felső vezetői felelősségéről is csak elméletben lehet beszélni. (...)

Azok a magyar törvények, amelyeket Kontrát, Demeter és társai tökéletesnek tartanak, arra kényszerítik a magyar társadalmat, hogy 22 évvel a rendszerváltás után is folyamatosan hazudjon magának a múltjáról. Meddig még?”