Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Az egykori Dr. Schmitt Pálról kéne filmet forgatni. Ebben a történetben igazi magyar dráma van, sokan megnéznék. Interjú.
„A bemutatásra váró Magyarország 2011 című szkeccsfilm ön által rendezett epizódjában a Széll Kálmán tér – természetesen – kiköpött a Moszkva tér.
-Tiszta abszurdisztán. Ma is kimehetnék, hogy '89-et, vagy '63-at forgassak. De én nem a mocskot és a lepusztultságot akartam megmutatni. A szimbolikus politizálás lényegét igyekeztem megragadni a filmben, a fennen deklarált nagy szavakat, amelyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Látjuk a teret, amit évtizedek óta nem építenek át az ígéretek ellenére, és közben halljuk a szöveget, amit miniszterelnökünk mond a Széll Kálmán terv bejelentésekor. Szól az előre megkomponált, fantasztikus szózat, miközben ott van szemünk előtt a valóság. A kettőnek semmi köze egymáshoz. A teret elképesztő összeget felemésztve átnevezik, de marad minden nyomorúságosnak, ahogy eddig is volt.
Milyen elképzelése van a filmes jövőjét illetően?
Az MMK megszüntetése és a Filmalap megalapítása lényegében két és fél évre lefagyasztotta a szakmánkat. A Filmalapnál most ugyan megindult végre valami, Szász János forgatja a Nagy füzet című filmjét, Kenyeres Bálint is megkapta első nagyjátékfilmjére a pénzt. De egy sor megoldatlan probléma van, s a film ellehetetlenült helyzetét látva az ember azt mondhatja, ez szép 15 év volt az életemből, kész, vége. De az ember máshoz nem nagyon ért. Sok fiatalember, akinek nincs három gyereke és nem 41 éves, mint én, elmegy az országból. A filmművészeti egyetemen a tanítványaimnak naponta írom alá az ajánlásokat a külföldi pályázatokra. A mai húszéveseknek ez nem perspektíva, ami itt van, de a mi korosztályunknak valamilyen szinten alkalmazkodnia kell ahhoz, amit az aktuális filmpolitika diktál, hogy vállalható kompromisszumokkal filmet tudjon csinálni. Minden ideköt, nagyon nehéz volna elmenni. (...)
Saját filmtéma nem is foglalkoztatja?
Várunk, míg a bemutatott filmünkre megkapjuk a hátralévő pénzt. Több fiókban lévő tervem van, de az biztos, ha most kezdenék hozzá, olyat írnék, ami itt játszódik Budapesten. Most, hogy végigkísértük a köztársasági elnök doktorijának botrányát, arra gondoltam, az egykori Dr. Schmitt Pálról kéne filmet forgatni. Ebben a történetben igazi magyar dráma van, sokan megnéznék.”