Magyarország egy sötét kulturális gyarmat

„Tehát korábban is kellettek volna hasonló megmondóemberek, mint amilyen te vagy?

Jó ideje már. Ezt a médiafogyasztó teljes joggal várja el. Európában és Amerikában egyaránt betöltik ezt a szerepet, csak nálunk nem. Magyarország egy sötét kulturális gyarmat, végtelenül provinciális, a közgondolkodás hallatlanul szolgai, ebben nincs helye kritikának, kívülállásnak, függetlenségnek, autonómiának. Mindenki követő stratégiát folytat, mindenki törleszkedik, mindenki ravaszdi módon pozícionálja magát, mindenki ízléstelenségekbe bocsátkozik csak azért, hogy megfeleljen. Ez az a közeg, melyben az ember kimond egy frontális véleményt – amit egyébként mindenki gondol – és attól csillag lesz. Ez így nem mehet tovább! Egy hitvány produkcióról mondjuk ki, hogy hitvány! Ha valami szégyenteljes, akkor nevezzük szégyenteljesnek! Ez a minimum. A homo sapiens nevet adott a dolgoknak, tartozunk az emberi értelemnek annyival, hogy a jelenségeket a nevükön nevezzük. Én zsűri vagyok, tehát ha valami gyalázatos, akkor azt mondom rá, hogy gyalázatos. Vagy förtelmes. Azt, hogy zsűri, korábban senki sem vette komolyan, mindenki csak egy műsorszám volt egy show-ban. Egy show-ban, melyben a fellépő a közönséggel meg a zsűrivel akarta magát megszerettetni, a zsűri meg a fellépővel és a közönséggel. Mindenki mindent szeret. Mindenki mindenkit körbenyal, mint egy nagy gruppenszex. Csakhogy ez a szex magtalan, terméketlen, nem születik belőle semmi.

Te most egy a nagyközönségnek szóló, mainstream műsorban keresel mélységeket?

A mélységeket mindenhol keresni kell, ez nem változhat soha. Nekem nem lehet más a preferenciám egy mainstream műsorban sem. Az embert bárhova vesse a sorsa, ugyanazoknak az erkölcsi és ízlésbeli elveknek, szempontoknak kell megfelelnie. A jó és a rossz fogalma nem jelenthet mást a kereskedelmi tévében, mint a közszolgálatiban. A műsor szerkesztése nem az én dolgom, nem én válogatom a szereplőket. Akik a tizenkét legjobb közé kerülnek, azokat is csak egynegyed részt válogatom én. Az élő műsorok során aztán már egynyolcadnyira zsugorodik a véleményem jelentősége. Ennek megfelelően nincs túl nagy felelősségem abban, ahogy alakul a mezőny. Nekem nem kell foglalkoznom a logóval, ami a fejem fölött, kicsit jobbra van. Azzal foglalkozzanak a hirdetők! Én magamért állok helyt, a kimondott szavamért, és ez minden médiumban ugyanígy kell, hogy legyen.”