Nem res publica, inkább interregnum

„Molnár Attila Károly: A mit és a hogyan kérdéseit talán nem is érdemes komolyan gondolni, hiszen éppen most (2012 eleje) látszik, hogy Magyarország nem önálló állam. A most zajló vita Athén és a kis Mélosz vitája. Tudjuk, Spárta győzött a történet végén, majd Nagy Sándor papája rakott rendet, egy monarcha. Ahogyan Magyarországon egy-egy nagy felfordulás után a győztesek zavarták el a királyt és szüntették meg végleg a monarchikus államformát, hasonlóképpen nem nagyon remélhető, hogy lényegesen eltérhetnék az aktuális nagyhatalomtól, ami most éppen a demokráciának nevezteti magát.

Pánczél Hegedűs János: És most ki lenne ez a „rendteremtő monarcha”? Látod valahol őt a világpolitikai színen?

Molnár Attila Károly: A fontos eltérés a korábbi korokhoz képest az, hogy korábban jellemzően megelégedett a hatalmi központ az adók és a szebb lányok begyűjtésével, a modern korban a központ a perifériák intézményeit, gondolkodásait is igyekszik a maga képére alakítani. A törököknek eszükbe sem jutott a mohácsi csata évfordulóját a magyarokkal megünnepeltetni. Ezt azért mondom, mert bármiféle helyreállítás vagy eltérés a központ által helyeselt életmódtól és gondolkodásmódtól, a központ haragját váltja ki jól láthatóan. A modernek nem birodalmat, hanem homogenizált társadalmat kívánnak építeni, amelyben esetleg a haj színe, a gyorsétterem jellege vagy a szexuális kielégülés módja terén lehetnek eltérések.

Pánczél Hegedűs János: Homogenizált birodalom…Teleki Pál azt mondta, hogy a tekintélytisztelet csak részben lehet hivatalos, más részben az emberek mentalitásán is múlik. Ugyanez elmondható ennek a hiányáról is azt gondolom. Egyetértek abban, hogy ez ma - nagyobbrészt - hiányzik. Mégis, önmagában a hiány nem azt jelenti, hogy ez nem jön elő, pontosan azért, mert most nincsen jelen. Az életünkben, ami nincsen jelen, és ami helyett más nem ad biztonságot, az újra eljöhet, mert létrehozzuk. Az autoritás igénye és igenlése ott van az emberben, csak jelenleg nem érzi szükségét, hogy ezt előhozza. Olyan ez, mint a szabadság és a türannisz esete, és ez a párosítás - remélem - nem sántít neked, hiszen a tekintélytiszteletet és a szabadságot – így együtt! - egyaránt a jó rend feltételének tartod te is.

Molnár Attila Károly: Igen.”