Orbán Viktor: Fél éve még senki nem akart hallani a békéről, ma pedig mindenki erről beszél (VIDEÓ)
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
Számomra igenis könnyen elképzelhető, hogy az új európai identitás felépítésére tett mai kísérlet, nem hogy nem épít fel egy új identitást, hanem ellenkezőleg, értelem – és értékvesztéshez, soha nem látott világnézeti és morális orientációs válsághoz vezet.
„Úgy tűnik, hogy az összefoglalóan liberálisnak nevezett álláspont a kulturális sokszínűség védelmében a történeti kereszténységgel szemben két alappilléren nyugszik. Egyrészt folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a hit magánügy, másrészt pedig az állam és egyház szétválasztásának az elve.
Egyik kitételben sem látok semmi kivetnivalót, sőt. Református keresztényként magam is vallom, hogy a hit az egyén belső életének a folyamata. Továbbá, református keresztényként én sem lennék szívesen »trón és oltár« új hatalmi szövetségének kortárs tanúja. Továbbá, igen komoly igazságmozzanatot látok abban az értelmezésben is, hogy a liberalizmus nagyrészt éppen a kereszténység történelmi bűneire adott történelmi válasz. (Igaz, ugyanakkor, nekem gyakran az a benyomásom, hogy ma mintha egész iparágak szakosodtak volna eme kultúrkör bűnös voltának érzékletes bemutatására, minek következtében, ha egy filmet nézek, s egyik szereplő nyakában megvillan a kereszt, rögtön tudom, ki lesz a negatív hős.)
A liberális válasz azonban ezzel még nem számolja fel ama történelmi adottságot, hogy - akárhogyan is - , Európában mégis csak a zsidó-keresztény hagyomány volt az a legszélesebb keret, amelyben a kontinens kulturális kohéziója végbement. Ekként ma még minimum nyitott elvi kérdés, hogy az évezredes kereszténység európai identitásalkotó – és megőrző történelmi szerepének a felfüggesztésére tett liberális kísérlet történelmi léptékben járható út-e?
Számomra igenis könnyen elképzelhető, hogy az új európai identitás felépítésére tett mai kísérlet, nem hogy nem épít fel egy új identitást, hanem ellenkezőleg, értelem – és értékvesztéshez, soha nem látott világnézeti és morális orientációs válsághoz vezet. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy a semlegesség elvében megfogalmazott legfőbb érték, éppen semlegessége miatt, miként lesz képes az európai társadalmak belső, kulturális kohézióját biztosítani. A semlegesség elve ugyanis a modus vivendi - re vonatkozik, anélkül azonban, hogy egyén és közösség életének tartalmi kérdéseiben bármiféle tájékozódási pontot kínálna.”