Adventi Balaton-átcsúszásunk sikeresen hívta fel a figyelmet arra, hogy a vízisportok fejlődése érdekében –egyéb feltételek mellett- a jogszabályi háttér rendezése is elengedhetetlenül szükséges, az adott sportágak képviselőivel és szakmai szervezeteivel konzultálva. A Balaton Fejlesztési Tanács nagyon pozitívan válaszolt felkérésünkre, hogy ennek érdekében hívjanak össze egy vízisport konzultációt, lehetőleg még a nyári szezon előtt, viszont kértek egy előzetes tájékoztató anyagot, hogy első körben milyen módosítási javaslatok lennének. Ezért nyitjuk ezt a fórumot, hogy ne csupán a szakosztályok fogalmazhassák meg javaslataikat, hiszen ők elsősorban az élsport szempontjait képviselik, viszont itt legalább olyan fontos biztosítani az amatőr szabadidősport fejlődésének jogszabályi hátterét.
Kezdettől jeleztük mint minimális programot, hogy legalább az élsportolók és a megfelelő ismeretekkel rendelkező tapasztalt amatőr sportolók számára biztosíthassanak az illetékes szakosztályok valamilyen túrázási és edzési jogosítványt, hiszen érthetetlen, hogy miért ne evezhetne át a Balatonon az, aki mondjuk már kétszer átevezett az Atlanti óceánon. Szükség esetén valamilyen új vizsgához lehetne kötni ezt a vízitúrázó jogosítványt, a kishajóvezetői vizsgához hasonlóan, bár ez adminisztratív és ezért egyáltalán nem ideális megoldás, amolyan „jobb a semminél”… illetve a jelenlegi értelmetlen abszolút tiltásnál sokkal vállalhatóbb.
Gyakori félreértés és nagyrészt az előző átkos jogfelfogásának „szellemi öröksége”, hogy a jogszabályoknak sokan rendkívüli nevelő funkciót és „képességet” tulajdonítanak. Még sportemberek, edzők körében sem ritka ez az előítélet. Pedig a példaként emlegetett legfejlettebb vízisport-kultúrájú országok példája egyértelműen azt mutatja, hogy a felelős magatartás elsősorban etikai és nem jogi kérdés. A skandináv országokban vagy az Egyesült Királyságban a mi belvizeinknél sokkal mostohább körülmények között is bárki 30-40 mérföldeket evezhet a tengeren, nagyságrendekkel nagyobb hullámok és sziklás partok közt, erős áramlatok és árapály ellenére. Viszont a klubtagok között nem számít jófejségnek részegen vízre szállni vagy vakmerőn vagánykodni. Mint tudjuk, nálunk épp fordítva van. Valahogy el kell kezdeni ennek megváltoztatását. A legszigorúbb szabályok sem teszik elkerülhetővé a felelőtlen viselkedést, sőt: éppen a legfelelőtlenebb kalandorokat sokszor még csábítja is a tiltott gyümölcs. Ugyanakkor a túlszabályozás tilalmai egyáltalán nem segítik a sportklubokat abban, hogy felelősebb magatartásra neveljék tagjaikat. Amíg kötelezővé teszik felnőtteknek is a pelenka viselését, addig hogyan tanulhatná meg bárki a szobatisztaságot? Ráadásul egy jóval egyszerűbb szabályozást nyilván könnyebb megtanulni és számonkérni is.