Gyakori félreértés és nagyrészt az előző átkos jogfelfogásának „szellemi öröksége”, hogy a jogszabályoknak sokan rendkívüli nevelő funkciót és „képességet” tulajdonítanak. Még sportemberek, edzők körében sem ritka ez az előítélet. Pedig a példaként emlegetett legfejlettebb vízisport-kultúrájú országok példája egyértelműen azt mutatja, hogy a felelős magatartás elsősorban etikai és nem jogi kérdés. A skandináv országokban vagy az Egyesült Királyságban a mi belvizeinknél sokkal mostohább körülmények között is bárki 30-40 mérföldeket evezhet a tengeren, nagyságrendekkel nagyobb hullámok és sziklás partok közt, erős áramlatok és árapály ellenére. Viszont a klubtagok között nem számít jófejségnek részegen vízre szállni vagy vakmerőn vagánykodni. Mint tudjuk, nálunk épp fordítva van. Valahogy el kell kezdeni ennek megváltoztatását. A legszigorúbb szabályok sem teszik elkerülhetővé a felelőtlen viselkedést, sőt: éppen a legfelelőtlenebb kalandorokat sokszor még csábítja is a tiltott gyümölcs. Ugyanakkor a túlszabályozás tilalmai egyáltalán nem segítik a sportklubokat abban, hogy felelősebb magatartásra neveljék tagjaikat. Amíg kötelezővé teszik felnőtteknek is a pelenka viselését, addig hogyan tanulhatná meg bárki a szobatisztaságot? Ráadásul egy jóval egyszerűbb szabályozást nyilván könnyebb megtanulni és számonkérni is.
A legegyszerűbb alapelv az lehetne, hogy saját felelősségre egyedül bárki túrázhasson sporteszközzel a Balatonon, vállalva az esetleg szükségessé váló mentés teljes költségét. (Más a helyzet akkor, ha utast is visz magával valaki, mert az már túllép a saját felelősségen, illetve a szabad helyváltoztatás állampolgári jogán és sokkal szigorúbb szabályozást követel.) Felmerült olyan javaslat is, hogy valamilyen egyezményes formában (pl egyfajta zászlóval) a túrázó jelezhesse, ha nem kér mentést.
Egyfajta mintaként mellékeltük az eddig ismert két legkidolgozottabb módosítási javaslatot, Pócza Lászlóét (Szabad Balaton), illetve Schmuck Ádámét, aki a tengeri kajakos szakosztály álláspontját küldte el, akiknek a sportolását a leginkább akadályozza a jelenlegi szabályozás.
A nagy szintézis majd a Vízisport-Konzultáció feladata lesz, melyet remélhetőleg még idén nyárig meg lehet tartani. Németh Zsolt viszont már most küldött egy táblázatot a javaslatok összesítésére (ezt is mellékeltük), benne az általa vezetett Magyar Hosszútávúszó Szövetség javaslataival. Ő azért is sokat segíthet a konzultációban, mert szólóvitorlázó is és a legtöbb vízisportról van rendezvényszervezői tapasztalata is.
Hasonlóan összeszedett javaslatokra van szükség a szörf, a kite, a vitorlás jollék, a katamarán- és a kenusport esetében. Kalózhoz hasonló jollékkal már többször átkeltek az Atlanti óceánon, így a Balatonon való átkelés abszolút tiltása nem túl életszerű, ahogyan a többi felsorolt sporteszköz esetében sem. Viszont fontos tisztázni a biztonságos túrázás feltételeit mindegyik esetében. Ne legyen elég, hogy edzésnél úgyis biztosítani kell motoros kíséretet, stb. mert így sosem lesz túrázás a Balatonon, nemhogy tömeges méretekben, de elvétve sem.