„Nem az a baj (...) Lipták Béla nyílt levelével (aki, mint tudjuk, »mérnök-professzor, az 1956-os forradalom egykori résztvevője, az Amerikai Magyar Lobbi vezetője«), hogy nem itthon íródott. Más a probléma. (...)
Levelének lényege az, hogy – mint közismert – április 3-án Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője napirend után felszólalt a parlamentben, és nyilvánvaló – noha jogilag bizonyára nehezen bizonyítható – antiszemita beszédet tartott, a Tiszaeszláron idén 130 éve eltűnt Solymosi Eszter ürügyén. Ezért Lipták azt kéri a frakcióvezetőt, »kezdeményezze az Országházában egy olyan ötpárti közös nyilatkozat megszavazását, mely egyhangúlag elítéli és egy magyar képviselőhöz méltatlannak tartja Baráth Zsolt hazug és uszító felszólalását«. Derék dolog, az átlag hírfogyasztó fél perc alatt átrohan a híren, és elégedetten nyugtázza, hogy a »konzervatívok«, »jobboldaliak«, vagy nevezzük őket bárhogy, lám, ugyancsak visszataszítónak találják a Jobbik alig burkoltan zsidóellenes demagógiáját. Csakhogy Lipták egyik legfőbb kifogása az, hogy a Baráth-féle felszólalás »alátámaszt hazánkkal szembeni kételyeket, gyanúkat, muníciót ad azoknak, akik – jó- vagy rosszhiszeműen – Magyarországot bűnös eszméktől fertőzött országnak tartják« (és ezáltal «kárt okozott«). (...)
Jó reggelt, Béla bácsi.
Nem akarok tiszteletlen lenni (dehogynem), de ha valaki kicsit is tisztában van hazánk elmúlt húsz évének történéseivel, aligha kenheti a »nyugati médiák« »rosszindulatára« azt a Magyarország-képet, ami mostanra kialakult. Igen: azokat a »kételyeket, gyanúkat«, hogy ez az ország »bűnös eszméktől fertőzött« lenne, sok-sok súlyos tény támasztja alá – amelyek körében a jobbikos parlamenti felszólalás csak egy (bár kétségkívül igen súlyos) példa.”