Talált? Süllyedt!

„A Csatahajó toborzó- vagy propagandafilmnek is simán beillene: gyere, szolgálj a haditengerészetnél, mert itt nem avultak még el az olyan eszmék, mint a bajtársiasság, a hazafiság, ráadásul szuper jól nézünk ki a fehér egyenruhánkban, és mind hősük vagyunk. A film ezen üzenete legalább annyira sikít a vászonról, mint a túlerőltetett politikai korrektsége: Pearl Harbor már a múltté, szeretjük Nagata kapitányt, az oroszokat és a kínaiakat, mi több az ageism vádja sem érheti Amerikát. A döntő, földönkívüliek ellen vívott ütközetet végül nem egy csúcstechnológiával felszerelt romboló, hanem egy elavult csatahajó, a hetven éve múzeumként üzemelő USS Missouri vívja meg, no meg annak a második világháborúban szolgált, veterán legénysége az ifjúsággal (Alex, Nagata, Raikes) megtámogatva, a folytonosságot szimbolizálandó.

A kissé szájbarágó és patetikus felhangok ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a Csatahajó egyszeri és roppant bűnös, titkolandó szórakozásnak nem rossz. Legalábbis azoknak, akik szeretik a military fetisizmust, például a nagy kékségen a végtelen felé vonuló rombolók látványát, vagy az olyan behemót, ágyúkkal telepakolt anyahajókét, melyeken egy vadászbombázó is landolhat. Van abban valami báj, ha az AC/DC-től a Thunderstruck című szám dübörög, és mindenkinek jól oda lehet pörkölni. Bumm! Bumm!”