„Ugyanis rájöttem, hogy hogyan lehetne a teleregényt legegyszerűbben a világ legzseniálisabb sorozatává változtatni. Mert - valljuk be - lehet mondogatni, hogy a BK már így is T.Ö.K.É.L.E.T.E.S, de mindannyian tudjuk, hogy ez igazából azt jelenti, hogy eléggé bénácska és ciki.
Az lenne a terv, hogy megy rendesen a sorozat, de havonta egy résznek én vagyok a forgatókönyvírója és rendezője. A próbaidőm két hónapra szólna, az első részemet sehogyan nem reklámoznák, a másodiknak pedig csak az időpontját. Ha a második résznek nem lesz kimagaslóan nagyobb a nézettsége az átlagos epizódoknál, akkor nem kérem a szerződést. Az első részem valami olyasmi lenne, hogy az elején mondjuk 10 percig menne a szokásos plömpögés, hogy »Szia Géza!« »Szervusz Miklós!« »Hogy tehette ezt Klaudia?!«, és aztán Vilibácsi épp mosogat, egyszer csak kiemelkedik a nagykés a fiókból, és nyakon szúrja!
Persze én kompromisszumkész vagyok, beleírhatnánk a szerződésembe, hogy a szereplők minimum 50%-át nagyjából úgy hagyom, ahogy volt, 10%-nál több nem hal meg vagy távozik örökre, a Mátyás király téri ház pedig nem szenved maradandó károsodásokat.
És az lenne a pláne, hogy nem beszélnének a többi részben az én epizódjaimban történtekről, de onnan folytatnák az életüket, ahol én abbahagytam a forgatókönyvet. Például az én részem utáni epizódban nem mondják, hogy »- Ú, emlékszel, amikor a bálványimádó űrinkák seregeit vezető Szálasi Ferenc egy dimenziókapun keresztül űrhajóval beállított a Rózsába, és felajánlotta Zsoltnak, hogy éljenek együtt Izraelben három mókussal? - Igen, de szegény Gézának meg felrobbantották a fejét mensevikek!«, de eközben épp valami véres agyvelőre emlékeztető dolgot takarítanak a falról.
Szerintem remek lenne!”