Férfikutatás: hová tart az „erősebbik” nem?

2012. április 15. 11:42

A nyugati társadalmakban az a trend, hogy a férfiak feminizálódnak, a nők pedig maszkulinizálódnak. Interjú.

2012. április 15. 11:42
Hadas Miklós
Heti Válasz

A köztudatban a társadalmi nem kutatása, népszerű nevén a gender studies főleg a nőkre korlátozódik, és a férfiak mintha háttérbe szorulnának, mikor a nemi szerepekről esik szó.


Valóban sokáig nem foglalkozott velük a társadalomtudomány, ugyanis magától értetődött, hogy a szociológusok férfi nézőpontból szemlélődtek. Pedig ötven évvel ezelőtt, amikor a feminizmus második hulláma idején kezdetét vette a nemi vizsgálódás azzal a föltevéssel, hogy viselkedésünk nem biológiailag, hanem társadalmilag meghatározott, és a nők hátrányos helyzetével kezdtek el foglalkozni, sok férficsoport párhuzamokat fedezett föl a nők és egyes férficsoportok elnyomása között. Felvetették, hogy a férfi is lehet kisebbség. Ott voltak például az elvált apák, akiktől elvették a gyereket, és a melegek. (...)

Egyetért annak a kutatásnak az eredményével, hogy Magyarország a legkonzervatívabb a hagyományos nemi szerepek kérdésében Európában?

Hazánk a posztszocialista országokhoz képest is sokkal konzervatívabb. Például a családi háztartási munkamegosztásra az a jellemző, hogy a magyar férfiak minimálisan vesznek részt benne, mert azt gondolják, hogy mosogatni női dolog. Ez Angliában, Svédországban, Németországban abszolút nem így van. Ami érdekes, hogy a magyar nő ezt természetesnek tartja, és jól érzi magát ebben a helyzetben. Persze ez is változik. De az Európai Unióban csak Máltán van kevesebb női politikus, mint itthon. Skandináv országokban a politika nemcsak a legfelső, hanem középszinteken is kétnemű.

Mi lehet ennek az oka?

Az én történelmi magyarázatom erre az, hogy Magyarországon kivételesen kiemelkedő súlya volt a dzsentrinek. A dzsentri maszkulin viselkedési mintái jóval erőteljesebben áthatották a társadalmat, mint más európai országokban. Sehol nem volt ekkora arányú a 19. századtól a harcias férfiasság mintázatait belsővé tévő csoport. Ezek a viselkedésminták kiváltképp fontosak lettek a két háború közötti időszakban, és a kádárizmus alatt az elvtársak vadászó, maszkulin életformáinak révén túlélték a szocializmust is. Szemben Lengyelországgal, ahol szintén erős volt a dzsentri, Magyarországon a rendszerváltást követően a két háború közötti időszak és az arra jellemző viselkedésminták sokkal erősebben pozitív mintaként jelentek meg, mint máshol. Az elit irodalom, Krúdy Gyula vagy Ottlik Géza is reprodukálták ezeket a „dzsentroid" mintákat. Erre a politikai elit is fogékony.  Erre vezethető vissza például a vívás Magyarországon játszott kitüntetett szerepe is.
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kjkj945
2012. április 15. 21:10
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9dett_f%C3%A9rfiak
pharmacyli
2012. április 15. 18:56
Több olyan intézkedést, irányultságot hiányolok a mostani kormánytól, melyek fontosak lennének. (i) A magyarság gondjai, nem pusztán gazdaságiak, hanem lelkiek. Biztos, hogy gazdasági intézkedések fontosak, de egyszer jó lenne már arról is beszélni, mi a gond közöttünk. (ii) vártam azt, hogy lesz Magyarországon apák napja is. Vajon mikor lesz egyszer valaki, politikus, főpap, egyszerű lelki ember, aki figyelmeztetne arra, a férfiak is a társadalom részei. Nem keresőgépek, nem a szaporodáshoz még feltétlen szükséges lények. Várhatóan egy fenti kijelentésem provokálja a megjegyzést, hisz' az év 365 napján apák napja / férfiak napja van. Mikor lesz vége annak a kommunizmusban megkezdett gyakorlatnak, amely a magyar férfiakra ráhúzta a részeg disznó, kéjenc, családját verő, gyermekeit gyakran megrontó, a családi erőszak melegágyát képező lényként jeleníti meg. Rákosi, Kádár szétverte a parasztságot, a hagyományos gazdálkodói életformát, a nőket vájárrá, traktorossá képezte és szétverte a családokat. A kommunisták globalistákká lettek, Horn, Medgyessy, Gyurcsányi, Bajnai idején terebélyesedett fává igazán az elvetett beléndek. A különféle feminista szervezetek, szüfrazsettek, nővédő, a családi erőszakot üldöző jogvédő szervezetek rombolták azt, ami még megmaradt, Mónika és Joshi Barat sókkal hintették be az utat. E világba nem kellenek a férfiak, a gyermekeknek már nemtelen (dzsender-ideológiájú nemben) kell felnevelkedniük. S csodálkoznak a magyar lakosság fogyásán, a legkisebb európai átlagéletkorral, a mérhetetlen zülléssel. Kétségkívül vannak részeges férfiak, vannak erőszaktevők, de láttam én már az útszélén fekvő , magát összepiszkító részeg hölgyet is. Növelhetik az áfát, öt kulcsossá tehetik, elbocsájthatnak, reformálhatnak, de ez egyedül sehová sem vezet. Egyszer már beszélni kellene lelki dolgoinkról, arról, hogy vannak jó apák, anyák, családok, hol kellene változtani a mindennapjainkban. Esetleg egyházaink, gyülekezeteink is megszólalhatnának. Vajon helyes-e ahogy élünk, vajon miként érvényesülnek a társadalmi igazságosságok? Rendben van-e minden a kapitalista erkölccsel? S az egyik fontos lépés lenne a férfiak helyének tisztázása a társadalomban, mindennapjainkban...
Csomorkany
2012. április 15. 18:48
Azért az elme hatalmas ugrásokra képes a szent, objektív tudomány nevében. Elhinni azt, hogy semmiféle lényeges társadalmi következménye nincs annak a biológiai ténynek, hogy a férfiak nemzik, a nők pedig kihordják a gyermekeket... Hát? Ha csak szimpla állatkerti érdekességről volna szó, azt mondanám, OK, de nagyon súlyosak a társadalmi következmények, amiket az interjú önleleplező módon kikerül. Persze, nem feltétlenül lenne baj, ha az emberiség lélekszáma stagnálna, vagy csökkenne is, DE: ha a stagnálás úgy jön ki, hogy a gender-ideológiát beszopó nyugati társadalmak gyermekszáma nullára csökken, mert lássuk be, a tényleges egyenlőség csak így valósítható meg, és az egyensúlyt a primitív, de a gyermekvállalást tiszteletben és védelemben részesítő társadalmak családonkénti 4-5 fős gyermekszáma hozza létre, akkor ki fogja fönntartani a nyugati, ipari civilizációt, kezitcsókolom? Persze azt el kell fogadnom, hogy minden torz ideológiai divat valamilyen valós társadalmi problémára válasz. Valós társadalmi problémának tartom, hogy a modern társadalomban a férfiak azok, akik szinte semmit nem tudnak kezdeni Istennel és a gyermekeikkel. Hatalmas apahiány van a mai társadalomban, mert a férfiak olyan idióta pótszerekkel foglalkoznak, mint a pénz és a hatalom. A megoldás azonban nem úgy jön létre, ha a nők is kikövetelik a jogukat az idióta pótszerekhez. Attól még nem lesz sem több szeretet, sem több szolidaritás, sem több gyermekvállalás. Ha ellenben a férfiak egyenjogúvá válnak az Isten keresésében, és abban, ahogy gyermekeiket megszólítják, akkor a dolgok természetes logikája fogja megteremteni a lényegelen társadalmi területeken is a valódi egyensúlyt.
Grüezi
2012. április 15. 18:32
Arról bezzeg nem esik szó, hogy a hagyományos nemi szerepeket a Rákosi-Kádár-Rendszerváltók triumvirátus rombolta le. Ahol egy kereső elég egy családba, ott erősebbek a hagyományos szerepek (pl. Svájc).
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!