A filmet abban a hátborzongató pillanatban kellett volna befejezni, körülbelül két jelenettel a jelenlegi vége előtt, amikor kiderül a cím jelentése.
„A film – bár az elején a felirat és a rendező nyilatkozata is hangsúlyozza a fiktív elemeket – valójában dokumentarista stílusban készült, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy nagyon természetesen mutatja be ezeknek az embereknek a rendkívül szegényes környezetét. Nem csodálkozik rá a körülményekre, hanem adottságként kezeli azokat, amely világban a szereplők úgy mozognak, mintha a sajátjuk lenne. Ez azért nagyon fontos, mert a szélsőséges nyomor kellékei így nem válnak egzotikus, szenzációhajhász díszletté. Ugyanakkor - éppen a dokumentarista stílusnak köszönhetően - Fliegauf korábbi munkáihoz képest kifejezetten konvencionális filmet látunk, amelyből hiányzik az a frissesség, amit mondjuk a Rengetegben, és az a kísérletezés, amit például a Tejútban láttunk.