„Nincs néha csömör újra és újra kérdezni, érdeklődni? Rutin működteti a jó riportert, vagy az örök, született kíváncsiság?
Már megint egy jó és nehéz kérdés… Mert nagy bátorság kell az igazmondáshoz, hogy sérelem ne essék. (Egyébként látom már, hogy rossz riportalany vagyok, halálosan komolyan válaszolok mindenre, én, aki iróniából vagyok összerakva…) Nem csömörnek hívnám, hanem mérhetetlen fáradtság és rettenet, amikor már megint menni kell… De jó, hívjuk csömörnek. A helyes válasz: odafelé van csömör, összevissza vinnyogom az utat, hogy messzi, hogy hosszú, hogy nem érdekel stb., stb… Aztán odaérünk, kezembe veszem a mikrofont, találkozom a beszélgetőtársaimmal, akiknek ez egy várt és szép alkalom, meglátom a helyet, meghallom az okos és lelkes emberi beszédet és lesz kedvem megint, fölkél a kíváncsiság, elmúlik a fáradtság. De odafelé mindig nagyon undok vagyok. A jó riporter persze nagyon egyszerűen profi, ha esik, ha fúj, ha érdekli, ha nem, ha rokonszenves az alany, ha nem, előhozza magából azt az állapotot, amely életre kelti a beszélgetést.
A Hely szavakkal láttat. Elsőre merész vállalkozásnak tűnhet, kicsit mintha egy festményt füllel próbálnánk letapogatni. A valóságban mégis érdekes, talán azért is, mert jobban élesíti az érzékelést. Milyen a Hely visszhangja?
Most tartunk a 750. adás felé, ami hárommal osztva évi 250 helyszín. Kenyerem javát megettem, de amióta rádiózom, mindig – érdemem felett – megbecsült és szeretett rádiós voltam, van mivel egybevetnem, de ilyet még nem láttam. A Hely hihetetlenül népszerű: a sólyomidomártól kezdve a főpapig mindenki szereti. Ugye, állandóan megyünk, így belefutunk az ismertségbe, és a műsor jellege is gyarapítja a hallgatótábort. Egészen döbbenetes jelenségek vannak: fiatal rajongócsoportok, az »agyműtétes Hely« tananyag a SOTE-n, az ELTÉ-re hívtak a műsorról beszélni stb. A műsor véletlenül egy hallgatói igényt telibe talált. Egyfelől a divatos, népszerű tudományos ismeretterjesztés, másfelől a műsorból sugárzó életöröm. (Ezt visszakövetkeztetem a levelekből.) Nem tudom mitől, de az jön le belőle, hogy élni szép, és vannak emberek, akik valóban tudnak dolgokat, valóban szorgoskodnak, és jól vannak a bőrükben az ilyen-olyan megszállottságukkal. Nagyon jó a műsor visszhangja.”