Vérfagyasztó: letarolt egy ukrán várost Putyin kísérleti fegyvere (VIDEÓ)
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
A köztársaság Schmitt Pál előtti három elnökét „globális birodalmi csúcsfegyverré” tették.
„Amikor a »konstruktőrök« az új magyar uralmi rendszert felépítették, pontosan tudatában voltak annak, hogy a magyar társadalom nagy többsége egyre inkább kifosztott páriaként tengeti majd életét, éppen ezért nagy jelentősége lesz annak, hogy miként lehet majd minél kisebb rendészeti ráfordítással féken tartani e vesztes többséget. A gigantikus, manipulatív gépezetek üzemeltetésének döntő elemévé vált tehát az a hatás, amit a köztársasági elnök intézményétől vártak. A »súlytalan és felelőtlen« elnök, éppen ezek miatt, természet adta módon lehet népszerű, hisz nem részese a súlyos elosztási konfliktusoknak.
Megszólalásának tehát hatalmas erkölcsi, érzelmi, indulati súlya van, ügyes manipulatív felhasználásával a bennszülöttek féken tartásának leghatékonyabb eszközét lehet így belőle felépíteni. Ráadásul evidencia, hogy – mint a legmagasabb közjogi méltóság – a lokális médiastruktúra bármelyik eleméhez azonnali és teljes hozzáférése van. A két mozzanat összekapcsolhatósága tette a köztársaság Schmitt Pál előtti három elnökét »globális birodalmi csúcsfegyverré«.
Ez a leglátványosabban Göncz Árpád esetében működött, de a másik kettő esetében is jól üzemelt. Göncz Árpádnak például nem is kellett puccsot elkövetnie az őt delegáló struktúrák által szervezett taxisblokád idején, egyszerűen félretolta az egész uralmi rendszert, és így diktálta a kormány kapitulációját jelentő egyezséget. Ez az eset is megrendítő pontossággal jelzi, hogy bizonyos történelmi pillanatokban a súlytalan elnök milyen mérhetetlen hatalmat összpontosíthat a kezében. Ha nem is ilyen szélsőségesen, de aligha félreérthető módon foglalt állást rendszeresen Sólyom László a „strukturális reformok” mellett, s állította ezzel az elnöki intézmény erkölcsi erejét a globális birodalmi kifosztás növelésének szolgálatába. Összefoglalva tehát azt kell rögzítenünk, hogy a birodalmi kiválasztó hatalom az első három köztársasági elnök esetében zavartalanul működött, Sólyom László megválasztásánál például teljesen egyértelműen ki is derült, hogy kizárólag a globális és lokális SZDSZ kegyéből kaphatta meg pozícióját.”