„Min dolgozol éppen?
Az Isteni műszak című nagyjátékfilm-forgatókönyvem tavaly ősszel kapott fejlesztési támogatást a Filmalaptól. Több hónapos - a Filmalappal közös - munka során most megszületett egy vadonatúj változat. Most kezdünk el helyszíneket keresni, színészekkel próbálni, elvégezzük a könyvön az utolsó simításokat. Öt-hat oldalt szeretnék még kihúzni belőle. Emellett pedig forgatókönyvíróként még két saját tervem van. Ezek egyelőre féltve őrzött titkok. Az egyik szinopszis, a másik treatment fázisban van.
Honnan jött az Isteni műszak ötlete?
Találtam egy újságcikket, miszerint lengyel mentősök illegális eutanáziát követtek el. Már olvasás közben megjelent előttem egy kontrasztos, markáns, erős színekkel megfesthető közeg. Ezzel párhuzamosan szerettem volna elmesélni egy fiatal srác történetét, aki a délszláv háborúból Magyarországra menekül. Jött az ötlet, hogy a fiú legyen, mondjuk, ápoló, aki naivan, nincstelenül bekerül a mentős bizniszbe. Ahogy megtaláltam a központi karaktert, onnantól nem is volt kérdés, hogy én ezt a történetet szeretném nagyjátékfilmes formában elmesélni.
Mi vonzott ebben a közegben?
A történet ugyan súlyos, drámai és komor, de abban az árukapcsolásban, hogy mentők és temetők, számomra van valami komikus is. Érdekel a délszláv háború, szerettem volna foglalkozni vele, ha áttételesen is. Ez egy férfiközpontú történet, férfiakat vizsgál, férfiproblémákkal foglalkozik. Egy csomó olyan dolgot kiírtam magamból, amely az elmúlt huszonnyolc évben felgyülemlett bennem.
Amikor elkészült a filmed pilotja, a mentősök közleményben tiltakoztak ellene. Mi változott azóta?
Kiderült, hogy félreértésről volt szó. Beszéltem Győrfi Pállal (az Országos Mentőszolgálat szóvivőjével), találkoztam mentődolgozókkal, és amikor világossá tettem, hogy a filmem fikció, kitalált történet, és nem az OMSZ dolgozóiról szól, akkor már éreztem, hogy ezt a dolgot többségükben elfogadták, néhányuk meg kifejezetten meg is szerette a filmtervet. Aki pedig továbbra is félre akar valamit érteni, az félre is fog.”