Böjti szelek, földillatok

„A fél országon körbeutazva vezetés közben fél szemem az elsuhanó földeken pásztázott. A kertekben virágzó barackfa, aranyág, tulipánok. A szántóföldeken hol a jó időt kihasználó dolgozó traktorok, hol arasznyi levelekkel sorjázó őszi vetések. A viharos szél néhol felhőszerűen kapta, hordta fel a földet, homokot és vitte messzire. Elgondolkoztam hogy nem csak arról van szó, hogy pár centi földet arrébb visz a szél. Mérhetetlen idő szükséges egy jó termőtalaj kialakulásához. Példaképp a mi területeink kialakulása.

15 millió évvel ezelőtt a vulkánok alakították ki a hegyeink nagy részét. 2 millió évvel később gejzírek formálták színesebbé a kőzeteket. Azóta a víz, a szél, a napsütés, hideg és meleg aprították a hegyek, sziklák anyagát egyre kisebb darabokra. Na de ez ettől még nem lesz a növény számára élhető termő réteg. Kisebb-nagyobb mikroorganizmusok, rovarok, állatok, növények alakították tovább életükben. Majd elhalásuk után testükkel járultak hozzá a talaj és humusz kialakulásához.

Hosszú idő? Igen. Nagyon hosszú míg kialakul. És milyen könnyen el tudjuk használni, rontani esetleg. Ha ezt tudja az ember, akkor nagyon másként nézi a tájat, földet. Hát még a földben termett zöldségeket, virágokat, fákat, netán szőlőt látva, gyümölcsüket kóstolgatva. Hiszen nem csak úgy teremnek...”