„Ez a húsvét kicsit más volt, mint a korábbiak, ahogyan mások lesznek az elkövetkezők is: egyszerre üdvözölhettük Krisztus feltámadását, üdvözülhettünk e hit által, és hódolhattunk a nyolcvan esztendeje született Antall József emlékezete előtt. Közben a szerencsésebbek főzhették a sonkát, a tojást, náluk is többen láthatták a televízióban az ingyenételért türelmesen várakozók hosszú sorát a budapesti Blaha Lujza téren. (...)
Alig hallottuk meg a Bolberitz atyának elmondott, a testi végromlásban megvallott antalli üzenetet: »Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.« Szavait már nem is mindenki érti a mai Európában. Nem értik, mi a kereszténység, nem értik a jövő kötelességekre hívó szavát. Nem értik Magyarországot. Nem értik, hogy »számunkra Európa és a kereszténység nem egy 20. századi politikai program, hanem egyszerűen az ezeréves magyar történelem«. (...)
Ezt is Antall József mondta még az elmúlt században, de elmondhatta volna tegnap is, ha sorsa – sorsunk – kegyesebb lett volna hozzá. Végakarata szerint „»az alapvető nemzeti, stratégiai kérdésekben mindig legyen egyetértés a pártok, a kormány és az ellenzék között«. Tűrhetetlennek nevezte, ha »bármelyik oldalon önző pártcélokat szolgáló kijelentésekkel gyöngítik a magyar pozíciókat az ország legkényesebb ügyeiben«.”