Zavarban a hazánkkal szemben is oly könnyen ítélkező véleményvezérek

„Ha már Le Pen: a francia belpolitikán messze túlmutató tanulság, hogy az idei elnökválasztás fő érdekessége nem a küszködő Sarkozy és a Dominique Strauss-Kahn kiesése után jobb híján kiválasztott (még miniszteri tapasztalattal sem rendelkező) Hollande, hanem a két szélsőség szereplése. A felmérések szerint a franciák legalább egyharmada voksol majd az első fordulóban az apjánál modernebbre fazonírozott, de azért a francia xenofóbia tüzét őrző Marine Le Penre és a szélsőbal új sztárjára, Jean-Luc Mélenchonra.

Utóbbi mintha Thürmer Gyula és Szanyi Tibor keveréke lenne: vörös zászlók és, khm, faék egyszerűségű kommunikáció. Gazdasági gondok? »Fizessenek a gazdagok!« Hitelességi válság a politikában? „Menjenek el mind!« Kuba? »Nem diktatúra.« Ellenszenves egy újságíró? »Szemétláda.« És a stílus sokaknak tetszik. A Bastille-nál egy hónapja százezer ember tapsolta a tehetséges szónokot, aki kijelentette: »Mi vagyunk a vörös zászló«, majd népével együtt ökölbe szorított kézzel énekelte az Internacionálét.

A más országok populizmusaira roppant érzékeny, oly könnyen ítélkező francia véleményvezérek zavarban vannak. Stílusváltása miatt Marine Le Pen kevésbé megfogható, Mélenchonhoz pedig özönlenek a Hollande-dal elégedetlen szocialista - azaz elvben haladó, toleráns, humanista, stb. - szavazók.”