Politikai költészet nincs, mégis van

„Ha e beszámoló írója megfogalmazhatja saját benyomását, az a következőképp hangzik: az első kör vitájában összességében Schein Gábortól hallhattunk releváns esztétikai felvetéseket, míg L. Simon figyelmét lekötötte Kukorelly kijelentéseinek kicsavarása,  Szálinger Balázs pedig könnyed eleganciával egyszerűen csak közölte, hogy »én azt hittem, hogy tudom miért vagyok itt, de most már nem értek semmit«. Amit viszont érdemesnek ítéltem a meghallásra, az épp Kukorellytől hangzott el, tehát annak ténye, hogy olavasó közönségként az értékes költészetre kell figyelnünk, függetlenül attól, hogy politikai a motivációja vagy sem, hiszen valahol minden vers az. Az igazi önellentmondás pedig maga L. Simon László véleménye volt, aki bár azt állította, hogy Kemény Istvánnal kapcsolatos értékítélete teljes mértékben független politikai beállítottságától, mégis nehezen lehetett elvonatkoztatni a ténytől, hogy ellenzéki kollégáját a vitaest keretein belül jogtalanul támadta, oda nem illő hangnemű kijelentéseket tett. Alapvetően úgy gondolom, hogy mind politikáról, mind költészetről beszélni kell, mert ez korántsem személyes ügy, hanem mindnyájunk ügye, ezért sem lenne szabad hagyni, hogy akár egy vitaesten belül is ezek a bizonyos bináris oppozíciók ennyire eluralkodjanak.”