Kultúrkeresztények

„A kultúrkeresztények elsősorban a műveltebb emberek közül kerülnek ki, akik bizonyos történelmi és kulturális ismeretekkel rendelkeznek, amely alapján megteremtik ideológiájukat. Amennyire ez lehetővé teszi, szimpatizálnak az erőskezű vezetéssel, és hívei az autoriter rendszereknek úgy egyházon belül, mint kívül.

Egyik legnagyobb szervezetük például egy időben közösen kampányolt a Jobbikkal. Útjaik később szétváltak ugyan, de kevésbé a párt antiszemita vagy hungarista megnyilvánulásai, mint a pogány vallási elemek fokozódó betüremkedése miatt. Ezt már nem viselte el az ideológia.

Mindez persze semmit sem mond a kultúrkeresztények hitéről vagy szociális elkötelezettségéről, sőt még azt sem zárja ki, hogy bizonyos kérdésekben – mint például a globális pénzügyi rendszer hiányosságai – valós problémákat feszegessenek.

A gondot az jelenti, hogy Magyarországon, de több kelet-európai országban is, a többségi kereszténység bennragadt egy – nevezzük így – középkori ön- és történelemértelmezésben. Ez a szemlélet a XX. század közepéig messzemenően jellemző volt a nagy keresztény világegyházakra, különösen is a katolikusra, amelytől csak a II. vatikáni zsinaton próbáltak meg búcsút venni, és a keresztény identitást ismét bibliai alapokra állítani.”