Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Aki kicsit is otthon van a hálón, az millió példát találhat arra, miként tombol az erkölcstelenség a neten.
„Lássuk csak ezt a mostani esetet: a média ártatlan arccal kinevezi türelmetlennek, embertelennek, homofóbnak azt a családtudományi társaságot, amelyiknek nyilvánvaló igazsága a gyalázkodók puszta létezéséből is következik. Egyikük sem született volna meg, ha nem lett volna anyja-apja.
Lehet egyenlővé tenni morális értelemben a homoszexualitást a heteróval, de akkor le is kell vonni a következtetést: a homoszexualitás biológiai zsákutca. S mivel az élővilágban az egysejtűtől a mamutfenyőig minden a szaporodásra törekszik, a homoszexuális az, aki valójában homofób, a homoszexualitás az életellenes, tehát a homoszexualitás az erkölcstelen.
Ezért a gondolatmenetért ma nem egy szerkesztőségből azonnal kirúgják a dolgozót. A családtudományi társaság jeges pályán készül siklani, ha ilyenforma érvelésekkel kíván a médiában szimpátiát kiváltani.
Nézzünk egy másik utat. Média-e az internet? A választ egyetlen szerkesztőségben sem fogják vitatni: az bizony, sőt holnapra valószínűleg az egyetlen virulens médiaág marad.
Aki kicsit is otthon van a hálón, az millió példát találhat arra, miként tombol az erkölcstelenség a neten. Mondogathatja a balsajtó, hogy hülyeségeket beszél a Magyar Családtudományi Társaság, amikor elítéli a felelőtlen (azaz házasság, elkötelezett kapcsolat nélküli) szexuális életet – de akkor szíveskedjék a liberális média megtapsolni a 13 éves lánykát is, aki önmaga meztelen fotóival villog a fészbúkon.”