Kiirtjuk a saját embereinket

„Ami ebben a történetben zavar az a következő:

Mi az erkölcsiség nevében kiirtjuk a saját embereinket.
Érdekes módon nem szabad a másik oldal felmenőit emlegetni sem, miközben ők nemhogy a politikai hatalom közelébe nem engedtek senkit, aki a polgári oldalon állt, hanem még tanulni sem engedték, az már puha diktatúra volt, ha dolgozni hagyták.
Olyan emberek osztják a másik oldalom az erköcsi piedesztálról az igét, akiknek a legkissebb gazemberségük is tízszerakkora, mint amivel SP-t vádolják.
Ha mi a legnagyobb előnyöket biztosító gazemberségeket eltanuljuk, akkor azonosak vagyunk a méásik oldallal, amely ennek előnyeit régóta élvezi minden tekintetben.

Ez a »mert nekünk erkölcsösebbnek kell lennünk« olyan versenyhátrányt okoz nekünk, amelyben biztosítjuk magunknak az ellenfél győzemét. Lényegében a hamiskártyással akarunk minden tekintetben tiszta eszközökkel nyerni. Hát ez az, ami nem megy.

Ráadásul, bár ez nem a politikai racionalizmus kategóriája: Nem szimpatizálok Schmittel, de ez a fickó évtizadeken át dolgozott, igazodott, a maga karrierje, de azért mellette az ország és a sport sikereiért is. És akkor azt várják tőle, hogy harc nélkül, hetven évesen (gazemberek által) csalónak beállítva, besározva, vonuljon vissza, mondjon le, kullogjon el. Hát egy frászt. (Hajlékony gerincű, de azért valamiféle emberi méltósága még neki is lehet.)
Ráadásul a nemtelenség netovábbja: a mandin levő kép, ahol Kádárral fog kezet. Ki az aki nem fogadta volna a gratulációt ? Micsoda ostoba kisstílű csúsztatás, hangulatkeltés ez is ?

Szóval az egész ügy minden szegmensében bűzlik és ebben a témában a legkevésbé erkölcstelen SP.”