Talpra magyar?

„Egy hallhatóan mindenféle kontroll nélküli, üvöltve konferáló szpíker hányta a rádiós szakma alapvető hibáit hűs halomba azon a bizonyos márciusi reggelen; egóömlés, affektálás, énekelő beszéd, modoros, erőltetetten viccesnek szánt dumák, belterjes privát kikacsintás a kollégáknak, »írjátok meg, mit gondoltok rólam«, plusz random saját tinikori élmények közlése. Külön gyöngyszem volt, amikor a műsorvezető a saját gyermekét szerepeltette egy bejátszásban, majd cukipofán üzent is neki az éteren keresztül. Ez utóbbi, néhány más baklövéssel együtt azóta eltűnt a rádió hivatalos SoundCloud profiljáról, lehet az alkotók is érezték, nem ez volt a legélesebb kés a fiókban.

Hiba lenne mindezt teljes egészében a saját mikrofonhangját hallhatóan imádó műsorvezetőn leverni. Az új műsor indításával járó adrenalin természetes velejárója a dolgozónak, még ha előre felvett konferálásokról is van esetünkben szó. A szomorú, hogy ennek a hangnak vannak – a szakmai táplálékláncban felette álló – szerkesztői, akik meg lehettek győződve arról, hogy bizony, ez kell ide. Ha ez nem igaz, akkor még nagyobb a baj, mint ahogyan azt gondoltuk volna. Eszébe nem jutott senkinek a Bródy Sándor utcában, hogy nem ilyen hangvételben kell a meglévő reggeli műsorokhoz felzárkózni, és hogy a »Jóóreggeltvietnáám«-szerű lejárt szavatosságú hangsúlyozás annyira cink, hogy már az annyit szidott kereskedelmi csatornákon sem alkalmazzák legalább egy évtizede?”