„Ne legyenek illúzióink, a szlovákiai magyar viszonyok között folytatódni fog a háború és az ellenségeskedés a két tábor között, bármi is legyen a választás végeredménye. Mindig lesznek jobb magyarok és rosszabb magyarok, kompromisszum- és szalonképtelen meg »rendes« magyarok, akik bizonyos szemszögből megalkuvó magyarokként lesznek elkönyvelve. A politikusok (és az önkritikára képtelen, pofátlanul egyoldalú és tényeket ferdítő holdudvar) mindig maszatolni fognak, ha a saját hibáikról és felelősségükről lesz szó, a kritizálóból így jobb híján Hídas lesz, ha MKP-s a sértett, vagy éppen MKP-s, ha Hídas politikus kerül a támadások kereszttüzébe. Így működik egyelőre a mi kis belterjes társadalmunk. Hálátlan szerep kívülállónak lenni.
A sok kesergés ellenére mégis el kell menni voksolni. És az MKP-ra, vagy az Hídra kell szavazni. Miért? Mert ezeknek a politikusoknak a sorsát valóban a kezünkben tartjuk. Félnek tőlünk, mert ha mi nem szavazunk rájuk, más nem fog. Az utóbbi pár hónap pedig megmutatta, hogy ha kell, nyomás alatt még akár teljesíteni is képesek. Vajon miért pörög búgócsiga módjára Érsek Árpád, önkéntesen előrehozva a táblaállítások dátumát? Vajon miért jutott egyáltalán eszébe a táblaállítás az MKP-nak? Vajon honnan akadt a Hídnak elég szürkeállománya ahhoz, hogy rájöjjön, szabályozni kell a kisebbségek jogállását? Miért lett hirtelen annyira fontos Komárom gazdasági helyzete az MKP-nak? Ez mind annak köszönhető, hogy a pártokat kívülről helyezték nyomás alá az érdekvédelmi szerveződések, vagy éppen a könyörtelen élet. És ezt a nyomást mi, a szlovákiai magyar közösség szervezetten csak a Hídra meg az MKP-ra tudjuk kifejteni, a szlovák pártokra nem. (...)
Dél az MKP és a Híd vadászterülete. Szolgálják meg a szavazatokat, de ugyanakkor szolgálják is ki a szavazatokat. Utóbbi dolognak magától értetődőnek kéne lennie, de politikusaink a nagy semmittevésben sajnálatos módon eltunyultak az utóbbi pár évtizedben. Itt az ideje, hogy elkezdjenek megdolgozni értük – ahhoz viszont az kell, hogy folyamatosan számon kérjük őket a munkájukért. Ahhoz, hogy számon lehessen kérni őket, ott kell ülniük a parlamentben. Berényinek, Bugárnak, és mindenekelőtt azoknak a politikusoknak, akiket mi magunk hitelesnek tartunk, és úgy gondoljuk, hogy képesek megfelelően képviselni az érdekeinket. Na, azokat az illetőket karikázzuk be!”